Évszakok

Ősz

Szeretem az őszi szellő borzolta fákat,

Szeretem a gyümölcs alatt hajladozó ágat,

Szeretem az őszi erdő ezer lángban égő színét.

Szeretem a hulló levél reccsenő hangját,

Szeretem nézni a sok sürgő -forgó hangyát.

Szeretem a hosszú alkonyatok csendjét,

Szeretem a természet csendesen változó örök rendjét.

Szeretem az Istent, aki mindent adott, és

Köszönöm, hogy őszt is alkotott.

                                                 2014. október, Kisdobrony

Tél

Dermedő faágak ég felé emelkednek,

Üresek, hidegek valamit keresnek:

Ősz gyümölcsét már feledték,

Nyár dús lombját rég eltemették,

S még nincs híre a kikeletnek.

Dermedten, fáradtan keresnek... keresnek.

Didergő faágak szürkék, üszkösek

Didergő faágak -kiégett emberek,

Emeljétek ég felé kezeiteket!

Hadd hulljon rátok tisztító, felmelegítő

Hó-Kegyelem.

                                       2014. október, Kisdobrony

Tavasz

Deres dombok alatt meleg szellő halad,

amerre jár Őt követve a napsugár,

mindenhol éled, zöldell a határ.

Lassan minden fagy, hó megszünt már.

Új élettel telik meg a világ.

Szín és illat Róla beszél,

Kinek útján múlik a tél:

A lélek nem alszik már,
 a szív nem fagyos, kemény.

Hol átsuhan a Lélek- szél, minden új életre kél!

                                          2014. november, Szilágyballa

Börtön- menedék

Ez egy régi vers, nemrég ráakdtam, és gondoltam lejegyzem mielőtt elfelejtem, hogy melyik könyvembe suvasztottam el a lapot, amire annakidelyén leírtam. Ez a feledékenység, ami sajnos egyre gyakrabban előfordul mostanában, annyiban jó, hogy régi dolgok új meglepetést okoznak, ha rájuklelek. Azt hiszem még Vásárhelyen írtam  úgy 8 éve, de pontos dátumra már nem emlékszem :)

Elsuhan az élet, mint egy csendes mély sóhajtás
vár a jövő, talán ezer színben ragyogó.-
Mégis  a múlt üszkös árnyat vet s üldöz,
már nem úgy mint rég-
most más ruhát öltött.

S miközben próbálok megfogni egyetlen napsugarat,
 a mult árnya utolér s elhalad...
Visszanézek.
Határozok: falat építek, erőset,
Soha többé ne fájjon, ha a jóbarát elárul,
 ha a szavak ütnek.

És épült a fal: először kis menedék, majd
bástya, mi a törékenyt, a gyengét védi, körülzárja...
S most, börtön. Magas, áttörhetetlen...
Mégis odabent még mindíg fáj,
ha a jó barát elárul, ha a szavak ütnek.

Krisztus felé

Rögös az út és tövises,

nem árt nekem ha megvetnek,

mert tudom :

Krisztus felé megyek.

Ha leroskadok,

mert gyenge vagyok

Megtart, Uram, erős karod,

mert Krisztus felé megyek.

Amikor fáraszt a látszat,

Rád tekintek- Belőled igazság árad.

S szívemben zenél a bizonyosság:

Veled járok, s mégis mindig Feléd megyek.

Krisztus felé megyek.

Amikor már nem tart fogva a mulandóság,

Kitárt karjaidban vár rám az örökkévalóság-

de addig égi Királyom csapatában menetelek.

Krisztus felé megyek.

                                                  -2012. november 11., Szilágyballa-

Krisztus-arc

"A világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését"

Sóvárog a világ, egy arcot keres

mely rég nem volt kívánatos-

most vágyják, mert

az élet forrása ez.

Mindenki keresi- ki itt-ki ott,

ki pénzben, sikerben,

ki elismerésben

ki emberekben.

Sokan hajszolják a földit

azt remélve, hátha az a remény,

mely az Ő lényében él, felragyog.

Krisztus-arc kerestetik-

bennem és benned.

Bennem és benned...mit talál

a szomjas szívű kereső?

Lát-e bennem reményt, szeretetet,

látja-e a megalkuvás nélküli hitet?

Felüdül-e mellettem az elgyötört,

vagy csak posvány vagyok, s 

toporgok megrekedten?

Krisztus-arc kerestetik

bennem és benned!

Formálj engem, drága Krisztusom

Hozzád egyre hasonlóvá

Hadd legyek fény,

hadd legyek tiszta forrás-

Mert megváltottál,

és sóvárog utánad a világ.

Krisztus-arc kerestetik,

bennem és benned!

                                                 -2012. június 20, Ungvár-

Agyag

Patricia St.John egyik kedvenc íróm. Nagyon tetszettek nem csupán az általa írt regények, történetek, hanem az életrajza is. Ma Isten kegyelméből sok gyerekkel tanulhattam, nagyon örültem ennek :) Isten kegyelmét látom abban, hogy lehetőséget ad a tanulásra és tanításra, hogy engedi Magát megismerni, sőt Ő maga az, aki megismerteti lényét velünk. Formál minket, mint az agyagot. Ma olvastam Patricia St. John egyik versét, nagyon megtetszett nekem, olyan jó tudni, hogy formál minket a Mester.

Agyagból Arany

Uramnak rejtett elixírje van
arany lesz tőle minden hulladék.
Törött kövekből palotát emel, 
szépet, csodást, mi nem volt eddig még.
Mint gondos Mester, mindent kézbe vesz,
mi eltörött, mit sírva eldobunk,
opált rejt még a szikla is neki
s művészi tárgyat tiprott agyagunk.

 Az élet elveszett alkalmai,
széttört barátság, tékozolt idő:
ezekből alkot. Keze cserepen nyugszik,
s könnyével eggyé teszi Ő.
Türelmes Mester!-Várja idejét,
míg déli szél leng, tél viharja dúl, 
a fáradt én magával szembeszáll
s keserűn, lassan önhamvába hull.

Ha álmunk aztán mind a füstbe ment,
s a fényes útnak vége puszta éj,
légvárainkból szürke por marad,
s nem lángol bennünk többé szenvedély,
akkor jön. Lassan, megfontolva lép,
a megtört szív neki szent áldozat.
(Nem licitál itt semmi más vevő,
Ő csak, ki romjainkért árat ad.)

Mélyen hajolva gonddal rója fel,
el nem múlóan porunkra nevét,
ás kétkedésünk hamuja alól
felszítja remény, szeretet tüzét.
Falat emelni más helyt nem keres.
Hol volt alap, rak követ kőre ott,
a bánat-résre kegyelmet tapaszt, 
s épít magának szebb, jobb templomot.
                                    -Patricia St. John -

Még egy kép a szorgalmas gyerekekkel, ez a kép egy hete készült, ma Isten kegyelméből egy híján kétszer ennyien voltunk :)


 Soli Deo Gloria!

Akit visszavárok

Akit visszavárok,
dicsőséges, szebb ragyogó napnál,
tiszta, mint a hó-
Tekintete, mint tűz, átjár,
és mindent fölperzsel, mi nem az Övé bennem,
közben lángra gyújtja nevét szivemben.
Egészen rabul ejt- csak azóta vagyok szabad,
mióta a Testté lett Igének rabja lettem.
Minden más eltörpül, csak Őt látom nagynak, hatalmasnak,
A Királyt.
Az én Királyom!
Morajló hangját hallani vágyom-
Tudom, egy nap szemtől-szembe látom
de addig Őt követem,
Ki újátette összetört életem-
Más, szebb célt adott nekem, mint amit magam elterveztem...
Otthont adott hű kezében,
Féltve óv a tenyerében.
Megváltó Krisztusom legszebb nekem!

Uzhhorod, 2012.01. 24.

Egy keserű nap margójára

...mért nem emlékeznek az emberek, hogy Valaki, az én Uram Jézus, értünk szenvedett, és mindent elhordozott:

'Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi pedig azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze, Ő bűnhődött hogy nekünk békességünk legyen és az Ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk mint juhok mindenki a maga útját járta, de az Úr Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.' (Ézsaiás 53: 2-6)

Isten igéjében az is csodálatos, hogy ma is érvényesek, nem vesztik el a szabatosságukat. Én úgy látom, ez az ige is érvényes többféle értelemben is: 1. arról beszél, hogy Jézus Krisztus magára vette azt a teljességgel jogos büntetést, amellyel Isten engem sújtott volna a bűneimért. 2. Arról is beszél, hogy Ő az Aki azóta is hordoz, mindennel együtt, ami engem ér, valami olyat értek ezalatt-nem kell pont szó szerint érteni- mintha Ő tudna együtt örülni és sírni velem

Látszatház

Csendesen, serényen

épül a látszat,

tégla téglára kerül,

míg a lélek ott belül megfárad.

Megvan már a fal-

a lélek csendben, bent,

a kintről szép teremben, elhal-

egyre nő a hideg, hogy a látszat falát

meg ne olvassza a szeretet.

De ha eljön Ő, ki jég szívemet

örök nyárrá tette,

Ki életével az enyémet megmentette-

ha meglátod tűztekintetét,

Megáll a házad, vagy megolvad a látszat?

-kelkrisz, 2011. május.8, Szilágyballa-

egy vers a megelégedésről:)

Egy leprás éneke

A.Helser ’The Glory Of Impossible’ című könyve nyomán

Lelkemben csend van

S egy hang sötéten,

Vádlón azt suttogja:

Nincsen!

Nincs kezed, nincs lábad,

Arcod csupán torzulat már!

Nincsen!

Ki vette el mindezt?

Ki tette ezt veled?

Nincs pénzed, nincs lehetőséged,

Semmid sincsen.

Nincsen!

Ki vette el mindezt?

Koldus vagy, nincstelen szegény…

Hiszen semmid sincsen.

Nincsen!

Valóban,

Nincs kezem, de érzem,

Ahogyan átölel az Isten.

Sok könyörülő kézben

Nyújtja felém a kezét…

Nekem ez elég.

Nincs lábam, de érzem

Hogy tenyerén hordoz az Isten.

Így lábak helyett szárnyakat adott nekem,

Mert Nála mindig kész a kegyelem.

Nekem ez elég.

Valóban arcom csupán torzulat már-

Mégis, érzem-

Hatalmas csoda ez,

Mert közben

Képmását formálja bennem

Az Isten.

Ő, Ő tette mindezt,

Kezeim, lábaim helyett

Az Övét sebezték,

Arcom helyett az

Ő arcát ütötték-

Ő tette mindezt,

S vele nekem adott mindent!

Gyermeke vagyok,

Nekem ez elég!!!!

Kelemen Krisztina, 2008.12.18., Marosvásárhely

kezek:))

Íme egy vers, amelyet nagyon kedvesnek találtam, Csiha Kálmán írta.

Ősszel a ligetben

Ültem a padon a halk ligetben,

S ölembe hullt egy falevél.

Jöttéért postát sem fizettem,

-gondoltam- s mégis ideér.

Halk pergamen. Finom szövésű,

Illatos, sárga kis levél.

A fáról hullt, hol néma fésű,

A sárga Ősz neszez, zenél,

S kifésül mindent és lehullat.

Míg lefoszlik a lomb-ruha,

S mi élt, remélt, kifakulhat,

Zörgő avar lesz, halk, puha.

Néztem a sápadt kis levélre,

És megborzadtam (jött a szél),

S a liget fáit, ahol érte

Suhogva, hullt ezer levél.

De ő pihent a kezemben,

mint aki hazaérkezett.

Érezte meleg tenyerem

S a fent mosolygó kék eget.

Ó, Istenem, ha majd az ősz jön,

S elkéred földi életem,

Majd ott a végső élet-őszön

Ilyen lombhullást adj nekem!

Kezedre szállva én-hulló levél-

Elsárgult, földi pergamen,

Engedd pihenjek, hol élet zenél

Kezeden, e végtelen kezen.

Nagyon örültem,amikor rátaláltam erre a versre, mert nem éreztem magam egyedül Isten hatalmas és könyörülő kezei iránti vonzalmammal. Remélem nem ért félre senki, nem vagyok mániás, csak egyszerűen jó arra gondolnom és szeretek is arra gondolni,hogy Isten kezében tartja az életem, hogy mindenről tud ami velem történik. Ennek tudata nagy biztonságérzetet ad nekem akkor is amikor nehéz idők járnak, így nem kell soha félnem, és ez olyan jó.

Egy másik dolog amire ez a vers emlékeztetett az, hogy az élet valóban olyan gyorsan elszalad, nem mindegy, hogy mire és hogyan használom ki. Örökkévaló kincseket kell gyűjtenem, ha nem akarok majd üres kézzel hazamenni. Szeretnék ebben haladni mert vágyom Isten mosolyára, hogy mindketten örülhessünk a találkozásnak és ne kelljen majd szégyenkeznem. Hát erre vágyom:)

Még mindíg kezek:)

Isten karjában

Uram, úgy szeretnék most a karodba ülni

És kicsit sírni,

Elmondani mi az, ami bánt

Neked ki már úgyis jól ismered

Szívem minden fájdalmát.

Úgy szeretnék most a válladon sírni

Pedig tudom, mindenkor kéne örülni-,

Szeretném, ha a meleg kezed

Megsimogatná a fejemet.

Szeretnék most a karodban ülni

A rám zúduló terhek alól

Hozzád menekülni,

Nálad egy kicsit pihenni

S közben enni-

Falni minden szavad,

Hogy erőtmeríthessek.

Uram úgy szeretnék a karodba ülni,

A válladon sírni,

Kicsit megpihenni,

Érezni, ahogyan tart és véd, és átkarol

És, szeret az a bíztonságot adó, hatalmas kezed,

A kezed amely értem sebeztetett

Hogy szabad legyek

Hogy letörlöd a könnyemet…

Uram, szeretnék a karodba ülni,

Egyszerűen érezni, azt a bíztonságot,

Mit egyedül csak te adhatsz,

Csak egyetlen pillanatra is,

Mikor érezhetem, hogy nem ejtesz el

Hogy tartasz és óvsz a tenyeredben,

Engem a porszemet

Te a hatalmas.

A végtelen.

Kelemen Krisztina, Marosvásárhely, 2008.06.23

ismét a kézről:)

Ezt Szebenben írtam, még a szeptemberi szesszióban, ami egyáltalán nem volt könnyű, de Isten átvezetett és megőrzött. Győzelmet adott, ő győzött nem én! Az egyetlen menedékem és társaságom volt egy idegen városban, de megőrzött és sokat kaptam tőle ez idő alatt is... Az Úr keze

Szeretlek Uram,

És szeretem a kezed,

Úgy csodálom, hogy

Nem fárad el

Soha.

Legyen az élet

Bármilyen mostoha,

Itt a Te hatalmas kezedben

Biztonságban érzem magam.

Amikor rászakadnak a gondok,

S már-már úgy érzem

Összeroskadok-

Porszemnyire zsugorodva

Összekucorodom

A tenyeredben.

Szétnézek,

Érzem a gondok súlyát, de

Nem látok mást, csak

Téged, a Te kezed-,

Hogy fölém tetted

a másik tenyered-

nehogy agyonnyomjanak

a bajok.

Mostmár megnyugszom,

Bíztonságban vagyok

A Te hatalmas és csodálatos

Kezeidben.

-Kelemen Krisztina 2008. szept. 12. ,Szeben-

Nagypéntek

Néhány gondolat az Egyetlen Útról és Arról aki úgy szeretett engem, hogy meghalt helyettem, kifizetve ezzel azt a magas árat, amelyet én sosem tudtam volna, és mindezt azért, hogy én szabad legyek és élhessek örökké. Mindezt szeretetből!!!!!!! Csak gondolj bele...!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nagypénteki gondolatok

Csodállak Uram Jézus!

Csodálom a békéd,

Mellyel viselted a kínokat,

Hogy nem szóltál vissza csúfolóidnak,

Hogy elviselted, hogy azok a porszemek,

Az emberek, Téged, a Hatalmast

Megkötözzenek-

Hogy csendben tűrted a kínokat…

Hogy önként vállaltad

A keresztet-

Csodálom, csodálom, hogy mindezt

Szeretetből tetted.

Érthetetlen-

Bármennyit is gondolok rá

Igazából meg nem érthetem mélységét

Szeretetednek.

Szívemben sokszor zakatolt a kérdés,

Hogy miért engedted, hogy porszemnyi emberek gyalázzanak?

Mért tűrted csendesen a kínokat,

Te a Tiszta, az egyetlen Igaz, hogy az a sok bűnös szív

Szórja rád a vádakat???????

S Te egyetlen szóval feleltél:

Érted,… hogy élhess.

Értem, hogy éljek…, hogy élhessek-

Hiszen még nem is léteztem…

Valóban, még nem éltem,

De hányszor lázadtam vakon ellened,

Hányszor kiáltottam volna elvakultan a tömegben

A ’feszítsd meg’- et

Hányszor okoztam sebeket neked…?

Ó jaj! Már látom, mostmár felismerem,

Hogy ott voltam… ott voltam én is

A Koponya-hegyen!!

Ó, és nem csak ott-

Ott voltam gecsemáné éjjelén is,

Markomban csengett a 30 ezüst…

Rabszolga ár ez-

És hányszor volt, hogy Téged, szereteted,

Olcsó dolgokra felcseréltelek.

Ott voltam, mikor a szegeket öntötték,

És izzott szívemben a lázadás…

Ott voltam, amikor Téged,

Aki oly sokszor bekötözted sebeim,

Véresre vertek, kínoztak…

S én csak számoltam a csapásokat…

Álltam a kereszt alatt, és

Nem tudtam, hogy érettem

Mondtad ki:

Elvégeztetett.

Olyan hosszú időn át néztelek ott,

A Koponyahegyen,

És nem láttam meg bűneim

A kereszteden.

Most, kereszted láttán porba hullok…

Már nem akarok lázadni, sebeket okozni,

Csak egyszerűen szeretni vágyom

Azzal a tiszta földöntúli szeretettel,

Amellyel Te tetted,

Vinni a keresztet,

Csendesen, végig szeretve,

Téged imádva!

Mostmár nem kérdezek,

Követlek Téged

S közben érzem új élet hajnala virrad szívemben,

Hiszen bűneim átkát, minden rútságát lelkemnek

Véred hófehérre mosta-

Mostmár értem,

És ezt zengi szívem szüntelen:

Érettem, hogy éljek, hogy szabad legyek

Feláldozta magát az Igaz Szeretet.

Kelemen Krisztina, 2007.Nagypéntek Marosvásárhely

Ismét vége a szessziónak, vagyis nemsokára vége lesz. Szabinak még vannak a hétvégén vizsgái, így most Dániel fiam az egyetlen társaságom. Eszembe jutott a tavlji szesszió, a januári, amikor az anató vizsgám nem sikerült, pedig iszonyú sokat tanultam rá. Hazajöttem és annyira szomorú voltam, hogy buta módon úgy éreztem Isten cserbenhagyott. Mélységes csalódottság volt bennem és az egyetlen vígasztalást akkoraz jelentette a számomra, hogy Szabi (a ferjem) emlékeztetett rá nagyon sokszor, hogy értékes vagyok, hogy a kudarc ellenére Istennek én értékes vagyok.

Utólag vissznézve azt kell mondanom, hogy valójában minden a javamra volt, és hálás vagyok azért, hogy Isten akkor sem hagyott el, és hogy megajándékozott egy csodálatos férjjel, aki emlékeztetett az Ő jóságára!!!!!!!

Mikor még elcsüggedt voltam, és csalódott elhatároztam, hogy 'kiírom' magamból a csalódottságom, a depressziós hangulatom, de nem úgy sikerült ahogy elsőre gondoltam, mert ahogy írni kezdtem, egyre csak az jutott eszembe, ahogyan Isten gondotviselt rólam, rólunk és hiszem, hogy ezután is Ő az, Aki megtart, hordoz és gondoskodik rólunk, mindíg idejében és váradalmainkon felül, 'az Ő kegyelmének gazdagsága szerint'. Csodálatos a mi Istenünk!!!!!!!!!!!!!!!!! Végül ezt a verset írtam:

Kezedben ’Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.’ Ézsaiás 49:16 Amikor úgy érzem Vállamon az élet minden gondja, baja És nem látok túl a terheken, Téged kereslek Istenem- Keresem a békédet, a boldogságot, Reményt, mint csak Benned találok És beragyogja a földi életet A Te örömöd, melynél nincs szebb sem teljesebb- Mikor a terhek már olyan nagyok, S úgy érzem már-már összeroskadok Körültekintve láthatom: A kezedben vagyok. A kezedben!- hatalmas gondolat! Tudat, mely elűzi a félelemárnyakat- A kezedben.- Hát van csodálatosabb hely A Te hatalmas kezeidnél? Hiszen markaidba metszettél, Te ígérted nem feledkezel meg rólam, Te vagy Aki hordozol- Jól tudom, minden napom, Minden szívdobbanásom Előtted van szüntelen. Tied az életem- S tudom, érzem Míg értem átszegzett kezeid tartanak, Jöhetnek nehéz napok, A hullámok el nem borítanak. Védve vagyok. A kezedben,- Hogy formálhass akaratod szerint, Mint Mester az agyagot, Mert a Tied vagyok- A Kezedben vagyok. Kelemen Krisztina, Marosvásárhely, 2007. 02. 02.