Még mindíg kezek:)

Isten karjában

Uram, úgy szeretnék most a karodba ülni

És kicsit sírni,

Elmondani mi az, ami bánt

Neked ki már úgyis jól ismered

Szívem minden fájdalmát.

Úgy szeretnék most a válladon sírni

Pedig tudom, mindenkor kéne örülni-,

Szeretném, ha a meleg kezed

Megsimogatná a fejemet.

Szeretnék most a karodban ülni

A rám zúduló terhek alól

Hozzád menekülni,

Nálad egy kicsit pihenni

S közben enni-

Falni minden szavad,

Hogy erőtmeríthessek.

Uram úgy szeretnék a karodba ülni,

A válladon sírni,

Kicsit megpihenni,

Érezni, ahogyan tart és véd, és átkarol

És, szeret az a bíztonságot adó, hatalmas kezed,

A kezed amely értem sebeztetett

Hogy szabad legyek

Hogy letörlöd a könnyemet…

Uram, szeretnék a karodba ülni,

Egyszerűen érezni, azt a bíztonságot,

Mit egyedül csak te adhatsz,

Csak egyetlen pillanatra is,

Mikor érezhetem, hogy nem ejtesz el

Hogy tartasz és óvsz a tenyeredben,

Engem a porszemet

Te a hatalmas.

A végtelen.

Kelemen Krisztina, Marosvásárhely, 2008.06.23