A nyár röviden

"Nem azé, aki akarja és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené"

Ez az idei nyarunk mottoja is egyben. Isten kegyelméből mozgalmasan telt az idei nyár. Június végén a 'The Grain Game' szervezésében tartottunk gyerekhetet. Ez a hét Kisdobronyban került megrendezésre és inkább a tinédzsereknek szólt. Miklósváry Péter és kedves csapata jött el ezen a héten. Játékos módon vezették rá a gyerekeket igei igazságokra. A gyerekek visszajelzése pozitiv volt.

A második gyerekhetünk is Kisdobronyban lett megszervezve, ez a hét korosztálytól független volt. A hét lebonyolításában Borzási István és családja, felesége és Miriám lánya, volt a segítségünkre. Ezen a héten a  "Testvérek régen és ma" c. sorozatot kezdtük el tanulmányozni. Kevesebb játék, de több kézimunkás tevékenység volt a programban.

Isten Kegyelméből ezen a nyáron bemerítési istentisztelet keretében ünnepelhettünk az Ungvári Magyar Baptista Gyülekezettel. Az ukrán testvérek adták át az Ukrán Imaház nagytemét erre az alkalomra. 

A bemerítésről röviden, hogy miért is fontos és miért gyakoroljuk:

1. Mert az Úr Jézus Krisztus ezt a példát hagyta. 

2. Mert ezt látjuk az első gyülekezet életében végigvonulva az Új Szövetségen.

3. Mert ez egy nyílvános vallástétel arról, hogy meghaltam a réginek és új életet nyertem Jézus Krisztusban.

4. Ez egy tudatos és aktív cselekvés, amelyet megelőz a megtérés, nyilvános vallástétel Jézus Krisztusról. 

Örültünk annak, hogy voltak, akik vállalták, hogy engedelmeskednek ebben az Úr Jézus parancsának és követik az Ő példáját. Az igét János Csaba testvér a Nagybányai Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora hirdette, a bemerítést Kelemen Szabolcs helyi lelkipásztor végezte. 

együtt :)

Ma bementünk Ungvárra, egy táblát kerestünk a gyerekalkalom számára, mivel 17 gyerekre kicsi az én meglévő táblám. De nem találtunk olyat, amit nyugodt lélekkel megvehettünk volna, nálunk, Romániában jobb minőséget kapunk olcsóbban, ezért majd onnan fogunk venni, november elején, mikor haza megyünk. Kicsit elkeseredtem, mikor láttam milyen vékonykák a táblák, mert azt reméltem, hogy szombatra lesz valami, amire írhatok. De végül megvigasztalódtam. Bánatmulasztásként sétáltunk egyet a Petőfi téren. Kicsit boldogok voltunk egyszerűen, sétaközben, csodáltuk, milyen nagy a mi Urunk palettája. Szebbnél szebb színben pompázik minden. A teremtett világ nem bontja meg a rendet, csak az ember...csak a mi fajtánk engedetlen.  Ma kaptam jó hírt és rosszat is, de hiszem mindkettő Isten előtt ment el, mielőtt hozzánk elért. Az Igaz Bíró előtt kell majd megállni mindenkinek...De hálás vagyok, mert volt egy kedves délelőttöm, szabadnap félének számított ez nekem. Úgy hiszem Istennek külön ajándéka volt a számomra ez az idő. Néhány képet is teszek :)

Ezek a gyönyörű fák a kapunk előtt pompáznak, az út túloldalán. Olyan gyönyörűséges Isten alkotása, amikor ilyet látok, örülök, hogy láthatok. A látásunk is ajándék. Olyan jó a mi Urunk.

 Itt sok a festő, több helyen is látni embereket, akik festményeiket az utcán árulják. Nagyon szép képek.

 Ezek a képek a Petőfi tér utáni hídról készültek. A madarak nem féltek, sőt elég közel is jöttek a hídon álldogáló emberekhez.

Ez az ungvári zsinagóga volt, de most a filharmóniának ad otthont.

  








A zsinagógán látható felirat.

 A zsinagóga tetején levő hárfa.

Az ungvári vár, kívülről :)

  



A vár bejárata.

Ezt a fát útközben láttuk. Többféle szemszögből is értelmezhető, most egyet írnák le. Engem azokra az emberekre emlékeztet, akik körbeveszik magukat, hogy sérthetetlenné váljanak mások szemében. Sajnos közben nem veszik észre, hogy egyre inkább a földieket markolják, és míg minden gyökerükkel hatalomra törnek, az ágaik belefáradnak az ég felé való nyújtózkodásba...lassan minden díszük lehull, és száraz, üres ágaikkal várják a telet.

Szabi és Dani a bástyánál :)

Danival :)

Ez a kép azért ilyen nagy, mert kevés olyan képünk van, amin mindhárman rajta vagyunk. Ez is egyike azon ajándékoknak, amiket Isten ma nekünk adott, Elsősorban, tehát Megváltómnak köszönöm ezt a szép napot!

Ezeket az angyalkákat egy kertben fényképeztem, alig látszódtak ki az örökzöldek közül.

Agyag

Patricia St.John egyik kedvenc íróm. Nagyon tetszettek nem csupán az általa írt regények, történetek, hanem az életrajza is. Ma Isten kegyelméből sok gyerekkel tanulhattam, nagyon örültem ennek :) Isten kegyelmét látom abban, hogy lehetőséget ad a tanulásra és tanításra, hogy engedi Magát megismerni, sőt Ő maga az, aki megismerteti lényét velünk. Formál minket, mint az agyagot. Ma olvastam Patricia St. John egyik versét, nagyon megtetszett nekem, olyan jó tudni, hogy formál minket a Mester.

Agyagból Arany

Uramnak rejtett elixírje van
arany lesz tőle minden hulladék.
Törött kövekből palotát emel, 
szépet, csodást, mi nem volt eddig még.
Mint gondos Mester, mindent kézbe vesz,
mi eltörött, mit sírva eldobunk,
opált rejt még a szikla is neki
s művészi tárgyat tiprott agyagunk.

 Az élet elveszett alkalmai,
széttört barátság, tékozolt idő:
ezekből alkot. Keze cserepen nyugszik,
s könnyével eggyé teszi Ő.
Türelmes Mester!-Várja idejét,
míg déli szél leng, tél viharja dúl, 
a fáradt én magával szembeszáll
s keserűn, lassan önhamvába hull.

Ha álmunk aztán mind a füstbe ment,
s a fényes útnak vége puszta éj,
légvárainkból szürke por marad,
s nem lángol bennünk többé szenvedély,
akkor jön. Lassan, megfontolva lép,
a megtört szív neki szent áldozat.
(Nem licitál itt semmi más vevő,
Ő csak, ki romjainkért árat ad.)

Mélyen hajolva gonddal rója fel,
el nem múlóan porunkra nevét,
ás kétkedésünk hamuja alól
felszítja remény, szeretet tüzét.
Falat emelni más helyt nem keres.
Hol volt alap, rak követ kőre ott,
a bánat-résre kegyelmet tapaszt, 
s épít magának szebb, jobb templomot.
                                    -Patricia St. John -

Még egy kép a szorgalmas gyerekekkel, ez a kép egy hete készült, ma Isten kegyelméből egy híján kétszer ennyien voltunk :)


 Soli Deo Gloria!

Dióhéj 2.

Nem sikerült mindent  egyetlen dióhéjba tömöríteni, így írok még néhány dolgot sok kép társaságában :)

 Bár nem túl éles a kép, de először itt, Ukrajnában láttam, Kisdobronyhoz közel szabadon élő szürke gémet. Gyönyörű madár :) nézegettem és arra gondoltam, hogy milyen csodálatos az Alkotó:), hogy Isten milyen szépnek teremtett mindent, bárcsak Ő is örömét lelné a mi életünkben...

Miután megvoltunk a festéssel, az ungváriakkal szalonnát sütöttünk a kertben.

Ami még mindig gondot okoz, az a légkondicionált nyílászárók.

Itt a munkácsi vár látható, még bentről nem láttam, de remélem egyszer majd megnézhetem:)
 Ezek a képek a múlt heti kisdobronyi evangelizáción készültek. A hét témája a Gyülekezet volt, a Jelenések könyvében leírt levelek alapján.

Annak is örültünk, hogy szeretett testvéreinkkel, Márta és István (Borzási), szolgálhattunk együtt. A hanganyag is jön majd, csak még kell egy kis idő :) A jövő héten Ungváron lesznek evangelizációs összejövetelek, Imádkozunk azért, hogy Isten adjon látó szemet és meg tudják nyitni az emberek a szívüket az Atya felé.

Pillanat

Újra itt:)

Sok minden változott körülöttem mióta legutóbb itt jártam... azóta átmentem a kreszvizsgán, túléltük mi mindannyian:) mármint a rendőr, a tanárom is meg én is:). Egy ideig úgy láttam ezt a vizsgát, mint egy legyőzhetetlen óriást, volt amikor nem tudtam, és olyan is amikor már nem akartam győzni. Sokáig nem értettem a kudarcot, aztán rájöttem: sérült katona nem seregbe való...valakinek nagyon sokat és teljesen el kellett engedjek, a Filemonhoz írt levélből tanultam meg ezt. Bocsánatot is kértem, mert sokáig nem tudtam megbocsátani, és úgy látom, hogy nem abban van a csoda, hogy minden seb begyógyul, sokkal inkább abban, hogy Isten ad erőt ahhoz, hogy ha rossz emlékek ébrednek, válasszam a szeretetet, nem azért, mert nekem így könnyebb, hanem azért mert tartozom ezzel, mert Isten is így szeretett engem. Nem volt könnyű... de most már szabad vagyok... Azt hiszem ez volt a legnehezebb lecke amit tanulnom kellett még a kreszre készültem.

November táján sikerült megtalálni az én meseautómat, azóta már párszor lerobbant (ezért is kapta ezt a nevét), de átlagosan szépen gurul, kint fehér, bent

szürke Zafira :). Istennek hála már jó ideje nem volt vele nagyobb gond, remélem nem is lesz. Danit szeretem a legjobban kocsikáztatni, ő hátul szokott ülni gyerekülésben, de valahonnan azt gondolja, hogy ő vezet, ettől sokkal érdekesebb az egész:))) Ez az egyik kedvenc közös képem Danival:).

Isten kegyelméből munkát is találtam, pedig még augusztusban feladtam volna, hogy a tanügyben próbálkozzam, mert akkor még nem vizsgázhattam, mivel lemaradtam az iratkozásról...aztán egyszer felhívtak, hogy egyik faluból elment a román tanárnő, és senkit sem találnak, akkor nagyon megörültem...az utóbbi időben meg némi öniróniával azon nevetek, hogy akkor ennek mennyire örültem:))) De azért szeretem, mert sok gyereket megszerettem, és ameddig ott vagyok egy kicsit a magaménak érzem őket... néha elcsodálkozom, milyen hamar meg lehet zavarni egy nyugis órát egyetlen tüsszentéssel, vagy nem helyén mondott szóval...hogy mi mindent hoznak hazulról magukkal a gyerekek és mégis milyen üresek és céltalanok... de erről majd egy másik alkalommal, ha édesebb lesz a napom, mint a mai volt, végül is nem az a lényeg, hogy édes legyen, hanem hogy sós:)

Terhek alatt, de bíztonságban

Ma magunkról szeretnék kicsit írni, mindarról, amin mostanság Isten átvezet. Mostanában nagyon sok gond szakadt a nyakunkba és néha nagyon leterheltnek érzem magam, de nem vagyok szomorú sem depressziós. Hogy mi is az, ami leterhel...hát most nem bíztos, hogy fontossági sorrendben írom, pillanatnyilag úgy néz ki, hogy el kell adnunk a lakást, amiben élünk, (ez a lakás közös a sógorommal, aki úgy döntött, hogy hazajön Magyarországról és szeretne saját lakást venni, mivel fészekrakóban vannak:)) a házasság olyan szép és komoly dolog is egyben:)),ez még nem olyan nagy gond, sőt a gond inkább az, hogy ennek a lakásnak a fele árából fogunk e tudni lakást venni Vásárhelyen? A lakás árak pedig egyre csak emelkednek, eddig úgy néz ki, hogy erre a kérdésre a válasz 'nem' lesz. Ez egy másik nagyon nagyon fontos kérdést vet fel, mégpedig azt, hogy hol akar látni minket Isten? Lenne hol laknunk akkor is ha eladjuk a lakást, csak úgy gondoljuk, hogy Székelyföldön nagyobb szükség volna ránk, de nem csak ránk, sok sok imádkozó lélekre rajtunk kívül is. És végül de nem utolsó sorban a szesszió, 12 vizsgám lesz plusz azok amelyeket az első félévben a szülés miatt halasztanom kellett, és sajnos sokszor nincsen időm olvasni Dani fiunk melett, így szép nagy polcnyi olvasnivaló szakad a nyakamba. De ahogy Szabi mondaná:)'az élet szép, csak harcolni kell érte'.

Sokat gondolok arra az ígére, hogy 'jöjjetek énhozzám, mindnyájan akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok a ti lelkeiteknek!'- Micsoda vígasztalás!!!! Sokszor úgy érzem kilátástalan a helyzetünk, és akkor Isten mintha csak a szívembe suttogná ezt az ígét. A másik, ami gyakran eszembe jut, hogy akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. Azért nem alszom folyton, csak azt jelenti ez az ige a számomra, hogy ha kevés is az időm a tanulásra Isten harcol értem, és tud győzelmeket adni nem érdemből, hanem kegyelemből. Van meg egy jó képem, amely még bátorítást jelent : ez a kép is arra emlékeztet, hogy Isten hogyan hordoz minket, a gondjainkkal együtt, hogy igazából Ő az aki a terhünket viszi nem mi magunk. Érthetetlenül nagy ez a szeretet!!!!

A mi Urunk, az én Uram csodálatos és bízom benne nap mint nap, nehézségek között is olyan nagy bíztonságot ad, hogy benne bízhatom, és hogy igazából az fontos a számomra ami az Ő véleménye rólam és nem embereké. Az is eszembe jutott, hogy Isten a nagy nehézségek után mindíg adott örömteli felüdülést, mint pl. a vándorlás során Mára után Elim, de igazából, ha mást nem is adna maga a tudat is felüdít, hogy szeret engem, foglalkozik velem, és a próbákban sem hagy el Megváltóm. Ennek szívből örülök, és csodálom, áldom Őt ezért!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

magunkról

Bár kissé késve, de a múlt vasárnap volt Dánielünk bemutatása. Nagyon boldogok voltunk, meg vagyunk azért, hogy ezt a lépést is megtehettük és hálásak vagyunk Istennek a mi kicsi fiunkért!!!!:)) Íme néhány kép az alkalomról: Ő sajnos még nem sokat értett belőle.... ...el is szunyókált közben:))) de hiszem, hogy az idézett ige igaz

itt imadkoztunk érte

örül az áldásnak:)))

A családom

Mostanában egyre kevesebb az időm arra, hogy ide is írhassak, de nem szeretném azért elhanyagolni. Dániel egyre nő és már sok mindent ki tud fejezni a maga módján. Amikor nézem a reakcióit egyes dolgokra, az jut eszembe, hogy néha mennyire gyerekesen viselkedünk Istennel szemben. De erről inkább kicsit később, most szeretnék néhany képet mutatni:) feltenni a mi kicsikénkről

Ezen a képen csak egy hetes és épp böfögnie kellene, de ő mint a mellékelt ábra is szemlélteti inkább az alvást választotta:) Ez a pelenkázás előtti huncut mosolya:)) ...ha már a mosolynál tartunk, nagyon örülök annak, hogy vidám gyerek a mi kicsikénk, ha beszélgetünk vele egy egész órán át képes mosolyogni....és ezzel lekenyerezni minket, hogy játszunk vele... Dánielünk mosolyának is vannak fokozatai, a fenti kepen nagyon nevetett... a lentin már egy visszafogottabb, kedvesen bujkáló mosoly látható:)))... ...ahogy ezen a képen is látszik, már ő is rá tud csodálkozni néhány dologra:) Végül, ha már ilyen jóképű, vagyis sok képű:) lett ez a bejegyzés, hadd zárjam a sort egy családi képpel, hiszen így is kezdtem:)

Itt látható a mi családunk:)) a férjem, Szabolcs, a kisfiunk, Dániel. Ők az én földi családom, Istentől kapott drága ajándékai az életemnek!!!! Kimondhatatlan boldogság minden pillanat, amit velük tölthetek!!!!!!!!!

Igazából még egy nagy családhoz is tartozom, Isten családjához, és mindazok a testvéreim és szeretteim, akik hisznek Benne,akik Jézus Krisztust Megváltójuknak és Uruknak vallják, akár ismerem őket, akár nem. Mindkét családomért kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek!!!!!!!!!!

karacsony

Isten kegyelméből november 18.-án a családunk egy új taggal gazdagodott: ő a mi kisfiunk, Dániel. Nagyon hálásak vagyunk érte Istennek, hogy őt nekünk adta, és azért is, hogy egészséges, pillanatnyilag nagyjából egészséges, mivel az orvos szerint csípőficama van, nem nagy mértékű, de mindenképp korrigálni kell. Ezért fogunk januárban Kolozsvárra utazni vele egy specialistához, és imádkozunk azért, hogy Isten gyógyítsa meg őt, elvégre szakorvos ide vagy oda, a gyógyulást Isten adja!!! Amúgy kis családunk újdonsült férfi tagja nagyon aranyos, és néha nagyon zajos is tud lenni:) ő a kántálást nem csak karácsony éjjel gyakorolja:) Szeretnénk Isten akarata szerint felnevelni őt, az Ő tetszésére, hiszen csak kölcsön van nálunk, egy időre. Hiszem, hogy Isten megadja az ehhez szükséges erőt és bölcsességet is, ezért is imádkozom.

...nem jó az embernek egyedül...

Szabi jelenleg Baróton van és ott tölti a karácsonyt, na nem azért, mert összevesztünk volna, és olyan messze menekült, hanem mert ott szolgál idén karacsonyban. Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést sem, mert ez lett volna az első együtt töltött karácsonyunk, mivel a tavaj muszáj volt dolgoznia, meg még a kicsike mellett is jó, ha ketten vagyunk, mert egyedül nehéz ám vele. De Isten ügye az első, így ő ment én meg maradtam,hála Istennek nem egyedül, mert itt van a nagyim. Szabi pedig csütörtökön jön haza (holnap után:) és addig már csak kettőt kell aludnom. Akkor fog kezdődni az ünnep közös része a számunkra:) ettől is érdekesebb lesz az idei karácsony, hogy nálunk 5-6 napot tart. Még ilyen hosszú karácsonyt nem ünnepeltem!!!!!!! Mostanság kicsit nehéz mindíg itthon lenni, Dániel még túl kicsike ahhoz, hogy gyülekezetbe vihessük, és nagyon hideg is van hozzá, és már nagyon vágyom, hogy én is elmehessek. Persze ezt idáig az is megnehezítette, hogy nem volt erőm sokáig állni, ülni pedig nem tudtam, ez utóbbi mostmár úgy ahogy megy. A számítógépről szoktam hallgatni prédikációkat, az egyikben szó volt arról, hogy az emberek hogyan készülnek az ünnepre. A válasz egyszerű volt: sütnek, főznek, vásárolnak. Valóban az emberek egy részének csupán ennyi az ünnep, pár nap pihenés, jó kaja na meg az ajándékok. Ebből a megközelítésből nézve nekem egész évben ünnep van, mert Istennél mindíg megpihenhetek és Ő új erőt ad, Ő az élet kenyere, és minden nap elhalmoz sok-sok ajándékkal: pl. a családom, hogy van egy kedves és szeretnivaló férjem, akit szeretek és viszont szeret engem, aztán a kisfiunk, hogy a sok fáradtság ellenére is olyan sok örömünk van az ő kicsi életében, hogy láthatjuk, hogy növekszik napról napra, ez is ajándék, aztán ott van még a mindennapi kenyér, hogy van egy hely ahol lakhatunk, a meleg nyári napsugár, a simogató szél vagy a ragyogó hó, a madárének...a szabadság, amely csak Benne van... minden nap... minden lélegzetvétel... minden szívdobbanás... Igen, ez mind Isten ajándéka, pontosabban egy része csupán, mert az összeset, nem is tudnám felsorolni de azt tudom, hogy a legnagyobb ajándék az Ő szeretete, hogy önmagát adta azért, hogy élhessünk örökké, és , hogy ez az élet az enyém is lehet Jézusért.

kicsikénk

Pénteken tudtuk meg, hogy az orvos szerint kisfiunk lesz:))) Nagyon aranyos az arcocskája, már jól lehet látni, kicsi édes dundi arca van.(szerintem kislánynak is aranyos volna:) és folyton jár a keze meg a lába, lehet jó biciklis lesz. Nálam bíztos jobb, mert én egyáltalán nem tudok, de hamarabb meg kell majd tanuljak, mit ő, mert másképp kocoghatok majd a fiúk( Szabi és a kicsike:) után:)))))) Nagyon hálásak vagyunk Istennek azért, hogy ezt a kicsike életet ránkbízta, Tőle kaptuk kölcsön, és szeretnénk bölcsen az Ő akarata szerint nevelni a mi Urunk örömére!!!!

nehézségek között

Az elmúlt hét nagyon nehéz és küzdelmekkel teljes volt. Szeptember16.-án apósom meghalt 60 évet élt, 15.-én volt a 60. születésnapja. Hálásak vagyunk Istennek azért a 60 évért, amelyet neki adott, hogy felnevelhette fiait. Azt hiszem a hirtelen halál mindenkit elgondolkodtat pontosabban el kellene gondolkodtasson arról, hogy ha Isten most őt hívná haza, hol töltené el az örökkévalóságot. Sajnos azt kellett látnom, hogy sokakat ez nem igazán érdekel, még ilyenkor sem. Sok ismerős és rokon megfordult nálunk a temetés előtti pár napban, és hihetetlennek tünt a számomra, hogy egyesek azt mondjak, hogy csak részvétet nyílvánitani jöttek, aztán meg hetet havat összebeszélnek mindenkiről, akit csak ismernek, minden pletykat stb... .Az is meghökkentő volt, hogy a rokonok javarésze nem törődött a gyermekek fájdalmával, hiszen itt a földi életben már nem láthatják az édesapjukat, sokkal inkább önmagukkal törődtek és önző módon viselkedtek és keményszívüen. Számukra egyetlen dolog volt a fontos, hogy mit gondolnak mások róluk, hogy minden a szokásoknak megfelelően történjen, hogy egy pohár pálinkát osztogathassanak a kapuban, és határozottan a békés megoldás egyetlen útja az volt a számukra amit ők szerettek volna. Annyira sajnálom őket a lelki vakságuk miatt!!! És ha belegondolok még hány ember van, aki ugyanígy vélekedik, akik szemében az istenfélelem abban merül ki, hogy fiatalon egy vallásba tartozik és abban öregszik is meg még ha nem is látogatja az alkalmakat, hogy azt hiszik, hogy lehet még tenni valamit egy halottért, hogy a végtisztesség megadása egy pohár pálinka megivása nélkül elképzelhetetlen....talán fjdalmasabb ennyi 'élő halottat' látni, mint egy fizikait. Olyan szomjas és haldokló ez a világ, bárcsak Isten könyörülne és adna ébredést itt székályföldön és az egész világon!!!!!!!!!!!!!!! Szívből hálás vagyok a mi Istenünknek, azért, hogy ismerhetem Őt, hogy reménységem lehet Benne, és csodálom azért, ahogyan hordozott ebben a nehéz időszaban, hogy belekapaszkodhattunk és erőt adott minden napra, a minket ért támadások és nehézségek közepette is Ő a mi életünk öröme és kősziklája mindörökre!!! Hiszem, hogy ezután sem hagy el, és gondotvisel rólunk, hordoz, hiszen a tenyerébevésett!

Mar reg volt, hogy erre jartam es azota sokminden tortent. Beiratkoztam egy latogatas nelkuli egyetemre roman -angol szakra, igy Szabi is meghivhato lett mivel nem kot tobbe helyhez az orvosi. Hiszem, hogy Isten meg fog aldani minket, az a vagyam, hogy igazan tudjuk Ot szolgalni. Bar sokszor nem konnyu sot, ujra meg ujra meg kell harcolnom, hogy kialljak a meghozott dintesem mellett, annak ellenere, hogy szerettem az egyetemet, meg amit tanultam. Azert annak orulok, hogy Isten nem hagy el es minden nap velunk van, na meg persze annak is, hogy nem unalmas az eletunk: most is Vele fogunk ujat kezdeni, es minden nehezseg ellenere remennyel es orommel tolt el a tudat, hogy O velunk van barmi is jon. Csodalatos a mi Istenunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!