2007. szeptember 22., szombat
nehézségek között
Az elmúlt hét nagyon nehéz és küzdelmekkel teljes volt. Szeptember16.-án apósom meghalt 60 évet élt, 15.-én volt a 60. születésnapja. Hálásak vagyunk Istennek azért a 60 évért, amelyet neki adott, hogy felnevelhette fiait. Azt hiszem a hirtelen halál mindenkit elgondolkodtat pontosabban el kellene gondolkodtasson arról, hogy ha Isten most őt hívná haza, hol töltené el az örökkévalóságot. Sajnos azt kellett látnom, hogy sokakat ez nem igazán érdekel, még ilyenkor sem. Sok ismerős és rokon megfordult nálunk a temetés előtti pár napban, és hihetetlennek tünt a számomra, hogy egyesek azt mondjak, hogy csak részvétet nyílvánitani jöttek, aztán meg hetet havat összebeszélnek mindenkiről, akit csak ismernek, minden pletykat stb... .Az is meghökkentő volt, hogy a rokonok javarésze nem törődött a gyermekek fájdalmával, hiszen itt a földi életben már nem láthatják az édesapjukat, sokkal inkább önmagukkal törődtek és önző módon viselkedtek és keményszívüen. Számukra egyetlen dolog volt a fontos, hogy mit gondolnak mások róluk, hogy minden a szokásoknak megfelelően történjen, hogy egy pohár pálinkát osztogathassanak a kapuban, és határozottan a békés megoldás egyetlen útja az volt a számukra amit ők szerettek volna. Annyira sajnálom őket a lelki vakságuk miatt!!! És ha belegondolok még hány ember van, aki ugyanígy vélekedik, akik szemében az istenfélelem abban merül ki, hogy fiatalon egy vallásba tartozik és abban öregszik is meg még ha nem is látogatja az alkalmakat, hogy azt hiszik, hogy lehet még tenni valamit egy halottért, hogy a végtisztesség megadása egy pohár pálinka megivása nélkül elképzelhetetlen....talán fjdalmasabb ennyi 'élő halottat' látni, mint egy fizikait.
Olyan szomjas és haldokló ez a világ, bárcsak Isten könyörülne és adna ébredést itt székályföldön és az egész világon!!!!!!!!!!!!!!!
Szívből hálás vagyok a mi Istenünknek, azért, hogy ismerhetem Őt, hogy reménységem lehet Benne, és csodálom azért, ahogyan hordozott ebben a nehéz időszaban, hogy belekapaszkodhattunk és erőt adott minden napra, a minket ért támadások és nehézségek közepette is Ő a mi életünk öröme és kősziklája mindörökre!!!
Hiszem, hogy ezután sem hagy el, és gondotvisel rólunk, hordoz, hiszen a tenyerébevésett!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése