engedelmesség

A mai napom Isten kegyelméből elég változatos volt, sokmindent elvégezhettem, mindennapi dolgokat, mint pl. mosás, főzés stb. Az azonban bíztos, hogy reggeli áhitat után mindíg több erővel indul a nap, Istenből valóban minden nap erőt meríthetek, és ez csodálatos!!!! Mai áhitatomon a Mk. 2:1-12-t olvastam. Hálás vagyok Istennek azért, hogy ez az ige napi tennivalóim végzése közben is eszembejutott és foglalkoztatott. Valami olyasmire figyeltem fel benne, amire eddig nem, a feltétel nélküli engedelmességre. Az a béna ember, akit barátai Jézushoz vittek, azonnal vette az "ágyát" és hazament, ahogyan az Úr megparancsolta neki. Elgondolkodtam azon, milyen arcot vágtak volna a jelenlevő emberek vagy akár én magam is, ha azt válaszolja, hogy "én évek óta béna vagyok, hozzászoktam a fekvéshez, mást nem is tudok, nem megyek, még egy kicsit maradok és pihenek, megrázó utam volt idáig a tetőn át". Nem vagyok bíztos abban, hogy ez az ember meggyógyult volna ilyen válasz után. Eszembe jutott, hogy olyan sokszor, amikor Isten parancsol valamit, nem rohantam rögtön megtenni, hanem elkezdtem kérdezősködni, hogy miért éppen most és miért éppen így. Egy másik személy aki az engedelmességröl eszembe jutott, Nóé volt. Bárkát épített, mert Isten azt parancsolta. Olvastam egyszer egy tanulmányt, mi szerint addig sosem esett bő eső a földre, és ha erre gondolok, azt hiszem Nóé számára sem volt könnyű olyan célra szárazon bárkát építeni, amit elképzelni sem tudott, mégis megtette, még akkor is, ha mindenki más kicsúfolta érte. Eszembe jutottak azok a vissza nem térő alkalmak, amelyek kérdezősködésem miatt múltak el visszahozhatatlanul. Amikor Isten szólt, és tudtam nekem is szólnom kellett volna Megváltómról, Aki azt hiszem az engedelmesség legnagyobb példája, és én arra gondoltam, hogy "na de Uram, pont ez a személy, nem is ismerem olyan jól, alig párszor beszéltem vele..." . Hány meg hány ilyen alkalmat temetünk el, hogy Isten országa nem lesz kicsiny magból nagy fává általunk!!! Szeretném, ha mindíg kész lennék engedelmeskedni, akkor is ha emberileg egyik másik lépés túl nehéznek vagy távolinak tünne, hiszen amire Isten elhív, arra fel is készít és hiszem, hogy erőt is ad napról napra mindannak elvégzéséhez amit Ő ránkbízott, csak bíznunk kell Benne!!!! Egy másik dolog, amit ebből a történetből tanultam, a fáradhatatlan közbenjárás. A szeretet és a hit valóban ha nem talál utat, hát készít magának! Annak a négy barátnak a kitartása példaértékű. Azt tanultam tőlük, hogy amikor látszólag semmi sem történik azok életében, akikért imádkozom, akkor se fáradjak bele, ne hagyjam abba, hanem méginkább, mégtöbbet könyörögjek azokért, akiket Isten a szívemre helyez. Ilyen kitartásra vágyom.