Ma Naámán történetet olvastam (2 Kir. 5). Nagyon elgondolkodtatott ez a történet. Igazábol Naámánnak abban a mondatában, hogy 'én úgy gondoltam...' magamra ismertem. Olyan sokszor mondtam ezt Istennek, hogy 'de én úgy gondoltam...' , sokszor gondolkodtam azon, hogy hogyan tudnám Istent leginkább, leghasznosabban szolgálni a missziómezőn, aztán végül így kötöttem ki az orvosi pálya mellett. Isten viszont nem bizonyított az én elgondolásom mellett, sok buktatón vitt át, mégsem adtam fel, addig próbálkoztam, míg sikerült: másodéves lettem, most folytathatnám, és sok ember szemében talán bolondság, hogy éppen most hagyok magam mögött mindent, amiért 2 hosszú éven át küzdöttem, de nem tehetek másként. Nem mások akaratából, vagy a körülmények miatt döntöttem így, hanem azért, mert Isten kéri, és én nem tehetek mást, odaadom. Annyi ember szomjazza az igazságot, nem tarthatom meg magamnak, miközben azt mondom Istennek, hogy majd 5 év múlva ráérek és igazán lesz időm arra, hogy másoknak beszéljek Rólad, mert az az igazság, hogy az orvosi olyan egyetem, amely az időnek szinte 100 %-át elviszi. Isten sokszor megmutatta, hogy elvehetné, de nem tette, Ő most kéri. Nem is tudom, ha én lennék a helyében, azt hiszem rég elvettem volna attól a makacs kis teremtménytől, ha tudom nem ez volt a tervem vele és mindez csak annak a kicsi konok teremtménynek a gondolata volt. Csodálom azt, hogy az én Uram, milyen türelmes volt velem, és bár sokszor összetörtem és sok sebet kaptam hálás vagyok azért is, hogy hagyta, hogy idáig végigjárjam az utat, mert nagyon sokat formált az elmúlt időben a buktatók és sebek által. Én pedig egyre jobban szeretem és csodálom Őt. Mindenesetre nem szeretnék mégegyszer ebbe a hibába esni, hogy a saját fejem után menjek, szeretném, ha mindíg szemelőtt tartanám Isten akaratát mindenben, és kérem Őt, hogy adjon bölcsességet ahhoz, hogy felismerjem mi az amit szeretne, és oaszánást meg alázatot ahhoz, hogy az Ő akaratát cselekedjem, akkor is amikor én másképp gondolnám. Hogy élhessek szíve szerinti életet, az Ő örömére és dicsőségére.