Nagypéntek

Néhány gondolat az Egyetlen Útról és Arról aki úgy szeretett engem, hogy meghalt helyettem, kifizetve ezzel azt a magas árat, amelyet én sosem tudtam volna, és mindezt azért, hogy én szabad legyek és élhessek örökké. Mindezt szeretetből!!!!!!! Csak gondolj bele...!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nagypénteki gondolatok

Csodállak Uram Jézus!

Csodálom a békéd,

Mellyel viselted a kínokat,

Hogy nem szóltál vissza csúfolóidnak,

Hogy elviselted, hogy azok a porszemek,

Az emberek, Téged, a Hatalmast

Megkötözzenek-

Hogy csendben tűrted a kínokat…

Hogy önként vállaltad

A keresztet-

Csodálom, csodálom, hogy mindezt

Szeretetből tetted.

Érthetetlen-

Bármennyit is gondolok rá

Igazából meg nem érthetem mélységét

Szeretetednek.

Szívemben sokszor zakatolt a kérdés,

Hogy miért engedted, hogy porszemnyi emberek gyalázzanak?

Mért tűrted csendesen a kínokat,

Te a Tiszta, az egyetlen Igaz, hogy az a sok bűnös szív

Szórja rád a vádakat???????

S Te egyetlen szóval feleltél:

Érted,… hogy élhess.

Értem, hogy éljek…, hogy élhessek-

Hiszen még nem is léteztem…

Valóban, még nem éltem,

De hányszor lázadtam vakon ellened,

Hányszor kiáltottam volna elvakultan a tömegben

A ’feszítsd meg’- et

Hányszor okoztam sebeket neked…?

Ó jaj! Már látom, mostmár felismerem,

Hogy ott voltam… ott voltam én is

A Koponya-hegyen!!

Ó, és nem csak ott-

Ott voltam gecsemáné éjjelén is,

Markomban csengett a 30 ezüst…

Rabszolga ár ez-

És hányszor volt, hogy Téged, szereteted,

Olcsó dolgokra felcseréltelek.

Ott voltam, mikor a szegeket öntötték,

És izzott szívemben a lázadás…

Ott voltam, amikor Téged,

Aki oly sokszor bekötözted sebeim,

Véresre vertek, kínoztak…

S én csak számoltam a csapásokat…

Álltam a kereszt alatt, és

Nem tudtam, hogy érettem

Mondtad ki:

Elvégeztetett.

Olyan hosszú időn át néztelek ott,

A Koponyahegyen,

És nem láttam meg bűneim

A kereszteden.

Most, kereszted láttán porba hullok…

Már nem akarok lázadni, sebeket okozni,

Csak egyszerűen szeretni vágyom

Azzal a tiszta földöntúli szeretettel,

Amellyel Te tetted,

Vinni a keresztet,

Csendesen, végig szeretve,

Téged imádva!

Mostmár nem kérdezek,

Követlek Téged

S közben érzem új élet hajnala virrad szívemben,

Hiszen bűneim átkát, minden rútságát lelkemnek

Véred hófehérre mosta-

Mostmár értem,

És ezt zengi szívem szüntelen:

Érettem, hogy éljek, hogy szabad legyek

Feláldozta magát az Igaz Szeretet.

Kelemen Krisztina, 2007.Nagypéntek Marosvásárhely

magunkról

Bár kissé késve, de a múlt vasárnap volt Dánielünk bemutatása. Nagyon boldogok voltunk, meg vagyunk azért, hogy ezt a lépést is megtehettük és hálásak vagyunk Istennek a mi kicsi fiunkért!!!!:)) Íme néhány kép az alkalomról: Ő sajnos még nem sokat értett belőle.... ...el is szunyókált közben:))) de hiszem, hogy az idézett ige igaz

itt imadkoztunk érte

örül az áldásnak:)))

idő

Már elég rég jártam erre, de nagyon szorít az idő mostanában. Igyekszem behozni a lemaradt tanulást és remélem sikerülni fognak a vizsgáim jövő félévben. Dániel szépen növekszik és egészséges, ezért is külön hálás vagyok Istennek. Mostanában angolt tanítok egy emberkének, aki számomra meglepő módon tudni szeretne, de tanulni nem. Elgondolkodtató eset ugye? Főleg akkor gondolkodtat el, ha nem csak a tanulásra gondolok. A tudásért mint sok minden másért az életben meg kell küzdeni, de ha a lelki életemre gondolok ott is nap mint nap hadat viselek önmagammal szemben. Ez egyáltalán nem könnyű, főleg akkor nem, amikor számtalan sürgős dolog zsarnokul előretör az időbeosztásomban a fontosak rovására. Sokszor lecsíptem a napi áhitatból az időt, hogy legyen valami sürgős dologra, és azok a napok valahogy mindíg nehezebben teltek. Ezt úgy tudnám ilusztrálni, vagy elképzelni mint amikor egy katona hirtelen felriad, hogy harcba menni kéne aztán félig-meddig meztelenül , útközben öltözve rohan a csatába, hogy a végén félreáll a sisakja meg a páncélja is félig lóg rajta. Szerintem sajnos ilyen a lelkem hadkészültsége, amikor megrövidítem az Istennel töltött időt és ezt nem szeretem, szeretnék midíg kész lenni a szolgálatra nem félszegen hanem egészen. Jó lenne néha harcnélkül is csatát nyerni, csakúgy mint tanulás nélkül tudni angolul, de ha győzni akarok akkor jobban oda kell figyelnem az Úrra, és minőségi időt kell szánnom Rá, Akitől életem minden pillanatát ajándékba kaptam. Felelős is vagyok minden tettemért és minden pillanatért, elvégre csak egyszer élünk, de örökre!!!!