Nagypéntek

Néhány gondolat az Egyetlen Útról és Arról aki úgy szeretett engem, hogy meghalt helyettem, kifizetve ezzel azt a magas árat, amelyet én sosem tudtam volna, és mindezt azért, hogy én szabad legyek és élhessek örökké. Mindezt szeretetből!!!!!!! Csak gondolj bele...!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nagypénteki gondolatok

Csodállak Uram Jézus!

Csodálom a békéd,

Mellyel viselted a kínokat,

Hogy nem szóltál vissza csúfolóidnak,

Hogy elviselted, hogy azok a porszemek,

Az emberek, Téged, a Hatalmast

Megkötözzenek-

Hogy csendben tűrted a kínokat…

Hogy önként vállaltad

A keresztet-

Csodálom, csodálom, hogy mindezt

Szeretetből tetted.

Érthetetlen-

Bármennyit is gondolok rá

Igazából meg nem érthetem mélységét

Szeretetednek.

Szívemben sokszor zakatolt a kérdés,

Hogy miért engedted, hogy porszemnyi emberek gyalázzanak?

Mért tűrted csendesen a kínokat,

Te a Tiszta, az egyetlen Igaz, hogy az a sok bűnös szív

Szórja rád a vádakat???????

S Te egyetlen szóval feleltél:

Érted,… hogy élhess.

Értem, hogy éljek…, hogy élhessek-

Hiszen még nem is léteztem…

Valóban, még nem éltem,

De hányszor lázadtam vakon ellened,

Hányszor kiáltottam volna elvakultan a tömegben

A ’feszítsd meg’- et

Hányszor okoztam sebeket neked…?

Ó jaj! Már látom, mostmár felismerem,

Hogy ott voltam… ott voltam én is

A Koponya-hegyen!!

Ó, és nem csak ott-

Ott voltam gecsemáné éjjelén is,

Markomban csengett a 30 ezüst…

Rabszolga ár ez-

És hányszor volt, hogy Téged, szereteted,

Olcsó dolgokra felcseréltelek.

Ott voltam, mikor a szegeket öntötték,

És izzott szívemben a lázadás…

Ott voltam, amikor Téged,

Aki oly sokszor bekötözted sebeim,

Véresre vertek, kínoztak…

S én csak számoltam a csapásokat…

Álltam a kereszt alatt, és

Nem tudtam, hogy érettem

Mondtad ki:

Elvégeztetett.

Olyan hosszú időn át néztelek ott,

A Koponyahegyen,

És nem láttam meg bűneim

A kereszteden.

Most, kereszted láttán porba hullok…

Már nem akarok lázadni, sebeket okozni,

Csak egyszerűen szeretni vágyom

Azzal a tiszta földöntúli szeretettel,

Amellyel Te tetted,

Vinni a keresztet,

Csendesen, végig szeretve,

Téged imádva!

Mostmár nem kérdezek,

Követlek Téged

S közben érzem új élet hajnala virrad szívemben,

Hiszen bűneim átkát, minden rútságát lelkemnek

Véred hófehérre mosta-

Mostmár értem,

És ezt zengi szívem szüntelen:

Érettem, hogy éljek, hogy szabad legyek

Feláldozta magát az Igaz Szeretet.

Kelemen Krisztina, 2007.Nagypéntek Marosvásárhely