Ma magunkról szeretnék kicsit írni, mindarról, amin mostanság Isten átvezet. Mostanában nagyon sok gond szakadt a nyakunkba és néha nagyon leterheltnek érzem magam, de nem vagyok szomorú sem depressziós. Hogy mi is az, ami leterhel...hát most nem bíztos, hogy fontossági sorrendben írom, pillanatnyilag úgy néz ki, hogy el kell adnunk a lakást, amiben élünk, (ez a lakás közös a sógorommal, aki úgy döntött, hogy hazajön Magyarországról és szeretne saját lakást venni, mivel fészekrakóban vannak:)) a házasság olyan szép és komoly dolog is egyben:)),ez még nem olyan nagy gond, sőt a gond inkább az, hogy ennek a lakásnak a fele árából fogunk e tudni lakást venni Vásárhelyen? A lakás árak pedig egyre csak emelkednek, eddig úgy néz ki, hogy erre a kérdésre a válasz 'nem' lesz. Ez egy másik nagyon nagyon fontos kérdést vet fel, mégpedig azt, hogy hol akar látni minket Isten? Lenne hol laknunk akkor is ha eladjuk a lakást, csak úgy gondoljuk, hogy Székelyföldön nagyobb szükség volna ránk, de nem csak ránk, sok sok imádkozó lélekre rajtunk kívül is. És végül de nem utolsó sorban a szesszió, 12 vizsgám lesz plusz azok amelyeket az első félévben a szülés miatt halasztanom kellett, és sajnos sokszor nincsen időm olvasni Dani fiunk melett, így szép nagy polcnyi olvasnivaló szakad a nyakamba. De ahogy Szabi mondaná:)'az élet szép, csak harcolni kell érte'.
Sokat gondolok arra az ígére, hogy 'jöjjetek énhozzám, mindnyájan akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok a ti lelkeiteknek!'- Micsoda vígasztalás!!!! Sokszor úgy érzem kilátástalan a helyzetünk, és akkor Isten mintha csak a szívembe suttogná ezt az ígét. A másik, ami gyakran eszembe jut, hogy akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. Azért nem alszom folyton, csak azt jelenti ez az ige a számomra, hogy ha kevés is az időm a tanulásra Isten harcol értem, és tud győzelmeket adni nem érdemből, hanem kegyelemből. Van meg egy jó képem, amely még bátorítást jelent :
ez a kép is arra emlékeztet, hogy Isten hogyan hordoz minket, a gondjainkkal együtt, hogy igazából Ő az aki a terhünket viszi nem mi magunk. Érthetetlenül nagy ez a szeretet!!!!
A mi Urunk, az én Uram csodálatos és bízom benne nap mint nap, nehézségek között is olyan nagy bíztonságot ad, hogy benne bízhatom, és hogy igazából az fontos a számomra ami az Ő véleménye rólam és nem embereké. Az is eszembe jutott, hogy Isten a nagy nehézségek után mindíg adott örömteli felüdülést, mint pl. a vándorlás során Mára után Elim, de igazából, ha mást nem is adna maga a tudat is felüdít, hogy szeret engem, foglalkozik velem, és a próbákban sem hagy el Megváltóm. Ennek szívből örülök, és csodálom, áldom Őt ezért!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése