idő

Már elég rég jártam erre, de nagyon szorít az idő mostanában. Igyekszem behozni a lemaradt tanulást és remélem sikerülni fognak a vizsgáim jövő félévben. Dániel szépen növekszik és egészséges, ezért is külön hálás vagyok Istennek. Mostanában angolt tanítok egy emberkének, aki számomra meglepő módon tudni szeretne, de tanulni nem. Elgondolkodtató eset ugye? Főleg akkor gondolkodtat el, ha nem csak a tanulásra gondolok. A tudásért mint sok minden másért az életben meg kell küzdeni, de ha a lelki életemre gondolok ott is nap mint nap hadat viselek önmagammal szemben. Ez egyáltalán nem könnyű, főleg akkor nem, amikor számtalan sürgős dolog zsarnokul előretör az időbeosztásomban a fontosak rovására. Sokszor lecsíptem a napi áhitatból az időt, hogy legyen valami sürgős dologra, és azok a napok valahogy mindíg nehezebben teltek. Ezt úgy tudnám ilusztrálni, vagy elképzelni mint amikor egy katona hirtelen felriad, hogy harcba menni kéne aztán félig-meddig meztelenül , útközben öltözve rohan a csatába, hogy a végén félreáll a sisakja meg a páncélja is félig lóg rajta. Szerintem sajnos ilyen a lelkem hadkészültsége, amikor megrövidítem az Istennel töltött időt és ezt nem szeretem, szeretnék midíg kész lenni a szolgálatra nem félszegen hanem egészen. Jó lenne néha harcnélkül is csatát nyerni, csakúgy mint tanulás nélkül tudni angolul, de ha győzni akarok akkor jobban oda kell figyelnem az Úrra, és minőségi időt kell szánnom Rá, Akitől életem minden pillanatát ajándékba kaptam. Felelős is vagyok minden tettemért és minden pillanatért, elvégre csak egyszer élünk, de örökre!!!!