Mostanában egyre kevesebb az időm arra, hogy ide is írhassak, de nem szeretném azért elhanyagolni. Dániel egyre nő és már sok mindent ki tud fejezni a maga módján. Amikor nézem a reakcióit egyes dolgokra, az jut eszembe, hogy néha mennyire gyerekesen viselkedünk Istennel szemben. De erről inkább kicsit később, most szeretnék néhany képet mutatni:) feltenni a mi kicsikénkről 
Ez a pelenkázás előtti huncut mosolya:)) ...ha már a mosolynál tartunk, nagyon örülök annak, hogy vidám gyerek a mi kicsikénk, ha beszélgetünk vele egy egész órán át képes mosolyogni....és ezzel lekenyerezni minket, hogy játszunk vele...
Dánielünk mosolyának is vannak fokozatai, a fenti kepen nagyon nevetett... a lentin már egy visszafogottabb, kedvesen bujkáló mosoly látható:)))...
...ahogy ezen a képen is látszik, már ő is rá tud csodálkozni néhány dologra:)
Végül, ha már ilyen jóképű, vagyis sok képű:) lett ez a bejegyzés, hadd zárjam a sort egy családi képpel, hiszen így is kezdtem:)
Itt látható a mi családunk:)) a férjem, Szabolcs, a kisfiunk, Dániel. Ők az én földi családom, Istentől kapott drága ajándékai az életemnek!!!! Kimondhatatlan boldogság minden pillanat, amit velük tölthetek!!!!!!!!!
Igazából még egy nagy családhoz is tartozom, Isten családjához, és mindazok a testvéreim és szeretteim, akik hisznek Benne,akik Jézus Krisztust Megváltójuknak és Uruknak vallják, akár ismerem őket, akár nem. Mindkét családomért kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése