Amit a fáktól tanultam

Üldögélek az ablak előtt, és nézem a kinti pusztaságot. Pusztaság, ez a megfelelő szó, a tömbházak egyhangú csendben követik egymást, minden olyan színevesztett, élettelen. Rridegnek és sötétnek látszik a kinti világ.

Csodálatos, hogy mikor úgy tűnik az Alkotó palettájáról már-már kezdenek kifogyni a melegség színei, a teremtett világ hirdeti Isten dicsőségét, kegyelmének nagyvoltát. A fák nem pompáznak nyári szépségükben, nincs rajtuk semmi dísz, mégis csodálatosak, ahogy kimagaslanak a tömbházak közül, nyújtózkodva az ég felé, mintha megújulásért könyörgő kezei volnának a haldokló, világnak.

Ahogyan nézem ezeket az égig nyúló karokat, arra gondolok, hogy mi is így jöhetünk Alkotónk elé, Amikor ráismerünk arra, hogy Isten nélkül olyanok vagyunk, mint a száraz fák, dísznélküliek. Nincs semmi, ami a mienk volna, amit mi adhatnánk Neki, csak száraz lombok. Ő mégis szívesen fogad, amikor eléhozzuk megfáradt szívünket összes csalódásával együtt, értéket ad nekünk, egészen átformál, hogy véghezvihesse tervét életünkben. Csodálatos az , ahogyan Isten át tudja formálni az életünket, ahogyan a kiszáradt fákat is képes újjászülni, virágba borítani a száraz ágakat, s később a rügyeket lombokká a virágokat gyümölccsé érleli életünkben.

Annyi fiatal éli reménytelenül a napjait, nincsen életcéljuk, keresik mindenben a boldogságot, az élvezetet sikertelenül, mert minden gyorsan elszáll, és ők ott maradnak újra egyedül és üresen. Minden egyes sikertelen próbálkozás újabb csalódást hoz, újabb száraz lombot életük fáján. Fáj a szívem, ha rájuk gondolok, és sajnálok minden olyan alkalmat, amikor nem emeltem érettük könyörögve kezeim az ég felé.

Azt tanultam az ég felé emelkedő száraz ágaktól, hogy amikor szürkének és reményvesztettnek is tűnnek a dolgok ne szünjek meg könyörögni azokért, akik remény nélkül, Isten nélkül élnek a világban, és azért sem, hogy adjon Isten megújulást a gyülekezeteinkben, hogy ne csak lomjaink legyenek, hanem teremjünk gyümölcsöt Atyánk örömére, és hogy mindezt úgy kérjem, mint aki már látja és biztosan tudja, hogy bekövetkezik.