egy vers a megelégedésről:)

Egy leprás éneke

A.Helser ’The Glory Of Impossible’ című könyve nyomán

Lelkemben csend van

S egy hang sötéten,

Vádlón azt suttogja:

Nincsen!

Nincs kezed, nincs lábad,

Arcod csupán torzulat már!

Nincsen!

Ki vette el mindezt?

Ki tette ezt veled?

Nincs pénzed, nincs lehetőséged,

Semmid sincsen.

Nincsen!

Ki vette el mindezt?

Koldus vagy, nincstelen szegény…

Hiszen semmid sincsen.

Nincsen!

Valóban,

Nincs kezem, de érzem,

Ahogyan átölel az Isten.

Sok könyörülő kézben

Nyújtja felém a kezét…

Nekem ez elég.

Nincs lábam, de érzem

Hogy tenyerén hordoz az Isten.

Így lábak helyett szárnyakat adott nekem,

Mert Nála mindig kész a kegyelem.

Nekem ez elég.

Valóban arcom csupán torzulat már-

Mégis, érzem-

Hatalmas csoda ez,

Mert közben

Képmását formálja bennem

Az Isten.

Ő, Ő tette mindezt,

Kezeim, lábaim helyett

Az Övét sebezték,

Arcom helyett az

Ő arcát ütötték-

Ő tette mindezt,

S vele nekem adott mindent!

Gyermeke vagyok,

Nekem ez elég!!!!

Kelemen Krisztina, 2008.12.18., Marosvásárhely