Akit visszavárok,
dicsőséges, szebb ragyogó napnál,
tiszta, mint a hó-
Tekintete, mint tűz, átjár,
és mindent fölperzsel, mi nem az Övé bennem,
közben lángra gyújtja nevét szivemben.
Egészen rabul ejt- csak azóta vagyok szabad,
mióta a Testté lett Igének rabja lettem.
Minden más eltörpül, csak Őt látom nagynak, hatalmasnak,
A Királyt.
Az én Királyom!
Morajló hangját hallani vágyom-
Tudom, egy nap szemtől-szembe látom
de addig Őt követem,
Ki újátette összetört életem-
Más, szebb célt adott nekem, mint amit magam elterveztem...
Otthont adott hű kezében,
Féltve óv a tenyerében.
Megváltó Krisztusom legszebb nekem!
Uzhhorod, 2012.01. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése