Nagypéntek

Néhány gondolat az Egyetlen Útról és Arról aki úgy szeretett engem, hogy meghalt helyettem, kifizetve ezzel azt a magas árat, amelyet én sosem tudtam volna, és mindezt azért, hogy én szabad legyek és élhessek örökké. Mindezt szeretetből!!!!!!! Csak gondolj bele...!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nagypénteki gondolatok

Csodállak Uram Jézus!

Csodálom a békéd,

Mellyel viselted a kínokat,

Hogy nem szóltál vissza csúfolóidnak,

Hogy elviselted, hogy azok a porszemek,

Az emberek, Téged, a Hatalmast

Megkötözzenek-

Hogy csendben tűrted a kínokat…

Hogy önként vállaltad

A keresztet-

Csodálom, csodálom, hogy mindezt

Szeretetből tetted.

Érthetetlen-

Bármennyit is gondolok rá

Igazából meg nem érthetem mélységét

Szeretetednek.

Szívemben sokszor zakatolt a kérdés,

Hogy miért engedted, hogy porszemnyi emberek gyalázzanak?

Mért tűrted csendesen a kínokat,

Te a Tiszta, az egyetlen Igaz, hogy az a sok bűnös szív

Szórja rád a vádakat???????

S Te egyetlen szóval feleltél:

Érted,… hogy élhess.

Értem, hogy éljek…, hogy élhessek-

Hiszen még nem is léteztem…

Valóban, még nem éltem,

De hányszor lázadtam vakon ellened,

Hányszor kiáltottam volna elvakultan a tömegben

A ’feszítsd meg’- et

Hányszor okoztam sebeket neked…?

Ó jaj! Már látom, mostmár felismerem,

Hogy ott voltam… ott voltam én is

A Koponya-hegyen!!

Ó, és nem csak ott-

Ott voltam gecsemáné éjjelén is,

Markomban csengett a 30 ezüst…

Rabszolga ár ez-

És hányszor volt, hogy Téged, szereteted,

Olcsó dolgokra felcseréltelek.

Ott voltam, mikor a szegeket öntötték,

És izzott szívemben a lázadás…

Ott voltam, amikor Téged,

Aki oly sokszor bekötözted sebeim,

Véresre vertek, kínoztak…

S én csak számoltam a csapásokat…

Álltam a kereszt alatt, és

Nem tudtam, hogy érettem

Mondtad ki:

Elvégeztetett.

Olyan hosszú időn át néztelek ott,

A Koponyahegyen,

És nem láttam meg bűneim

A kereszteden.

Most, kereszted láttán porba hullok…

Már nem akarok lázadni, sebeket okozni,

Csak egyszerűen szeretni vágyom

Azzal a tiszta földöntúli szeretettel,

Amellyel Te tetted,

Vinni a keresztet,

Csendesen, végig szeretve,

Téged imádva!

Mostmár nem kérdezek,

Követlek Téged

S közben érzem új élet hajnala virrad szívemben,

Hiszen bűneim átkát, minden rútságát lelkemnek

Véred hófehérre mosta-

Mostmár értem,

És ezt zengi szívem szüntelen:

Érettem, hogy éljek, hogy szabad legyek

Feláldozta magát az Igaz Szeretet.

Kelemen Krisztina, 2007.Nagypéntek Marosvásárhely

magunkról

Bár kissé késve, de a múlt vasárnap volt Dánielünk bemutatása. Nagyon boldogok voltunk, meg vagyunk azért, hogy ezt a lépést is megtehettük és hálásak vagyunk Istennek a mi kicsi fiunkért!!!!:)) Íme néhány kép az alkalomról: Ő sajnos még nem sokat értett belőle.... ...el is szunyókált közben:))) de hiszem, hogy az idézett ige igaz

itt imadkoztunk érte

örül az áldásnak:)))

idő

Már elég rég jártam erre, de nagyon szorít az idő mostanában. Igyekszem behozni a lemaradt tanulást és remélem sikerülni fognak a vizsgáim jövő félévben. Dániel szépen növekszik és egészséges, ezért is külön hálás vagyok Istennek. Mostanában angolt tanítok egy emberkének, aki számomra meglepő módon tudni szeretne, de tanulni nem. Elgondolkodtató eset ugye? Főleg akkor gondolkodtat el, ha nem csak a tanulásra gondolok. A tudásért mint sok minden másért az életben meg kell küzdeni, de ha a lelki életemre gondolok ott is nap mint nap hadat viselek önmagammal szemben. Ez egyáltalán nem könnyű, főleg akkor nem, amikor számtalan sürgős dolog zsarnokul előretör az időbeosztásomban a fontosak rovására. Sokszor lecsíptem a napi áhitatból az időt, hogy legyen valami sürgős dologra, és azok a napok valahogy mindíg nehezebben teltek. Ezt úgy tudnám ilusztrálni, vagy elképzelni mint amikor egy katona hirtelen felriad, hogy harcba menni kéne aztán félig-meddig meztelenül , útközben öltözve rohan a csatába, hogy a végén félreáll a sisakja meg a páncélja is félig lóg rajta. Szerintem sajnos ilyen a lelkem hadkészültsége, amikor megrövidítem az Istennel töltött időt és ezt nem szeretem, szeretnék midíg kész lenni a szolgálatra nem félszegen hanem egészen. Jó lenne néha harcnélkül is csatát nyerni, csakúgy mint tanulás nélkül tudni angolul, de ha győzni akarok akkor jobban oda kell figyelnem az Úrra, és minőségi időt kell szánnom Rá, Akitől életem minden pillanatát ajándékba kaptam. Felelős is vagyok minden tettemért és minden pillanatért, elvégre csak egyszer élünk, de örökre!!!!

Ismét vége a szessziónak, vagyis nemsokára vége lesz. Szabinak még vannak a hétvégén vizsgái, így most Dániel fiam az egyetlen társaságom. Eszembe jutott a tavlji szesszió, a januári, amikor az anató vizsgám nem sikerült, pedig iszonyú sokat tanultam rá. Hazajöttem és annyira szomorú voltam, hogy buta módon úgy éreztem Isten cserbenhagyott. Mélységes csalódottság volt bennem és az egyetlen vígasztalást akkoraz jelentette a számomra, hogy Szabi (a ferjem) emlékeztetett rá nagyon sokszor, hogy értékes vagyok, hogy a kudarc ellenére Istennek én értékes vagyok.

Utólag vissznézve azt kell mondanom, hogy valójában minden a javamra volt, és hálás vagyok azért, hogy Isten akkor sem hagyott el, és hogy megajándékozott egy csodálatos férjjel, aki emlékeztetett az Ő jóságára!!!!!!!

Mikor még elcsüggedt voltam, és csalódott elhatároztam, hogy 'kiírom' magamból a csalódottságom, a depressziós hangulatom, de nem úgy sikerült ahogy elsőre gondoltam, mert ahogy írni kezdtem, egyre csak az jutott eszembe, ahogyan Isten gondotviselt rólam, rólunk és hiszem, hogy ezután is Ő az, Aki megtart, hordoz és gondoskodik rólunk, mindíg idejében és váradalmainkon felül, 'az Ő kegyelmének gazdagsága szerint'. Csodálatos a mi Istenünk!!!!!!!!!!!!!!!!! Végül ezt a verset írtam:

Kezedben ’Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.’ Ézsaiás 49:16 Amikor úgy érzem Vállamon az élet minden gondja, baja És nem látok túl a terheken, Téged kereslek Istenem- Keresem a békédet, a boldogságot, Reményt, mint csak Benned találok És beragyogja a földi életet A Te örömöd, melynél nincs szebb sem teljesebb- Mikor a terhek már olyan nagyok, S úgy érzem már-már összeroskadok Körültekintve láthatom: A kezedben vagyok. A kezedben!- hatalmas gondolat! Tudat, mely elűzi a félelemárnyakat- A kezedben.- Hát van csodálatosabb hely A Te hatalmas kezeidnél? Hiszen markaidba metszettél, Te ígérted nem feledkezel meg rólam, Te vagy Aki hordozol- Jól tudom, minden napom, Minden szívdobbanásom Előtted van szüntelen. Tied az életem- S tudom, érzem Míg értem átszegzett kezeid tartanak, Jöhetnek nehéz napok, A hullámok el nem borítanak. Védve vagyok. A kezedben,- Hogy formálhass akaratod szerint, Mint Mester az agyagot, Mert a Tied vagyok- A Kezedben vagyok. Kelemen Krisztina, Marosvásárhely, 2007. 02. 02.

A családom

Mostanában egyre kevesebb az időm arra, hogy ide is írhassak, de nem szeretném azért elhanyagolni. Dániel egyre nő és már sok mindent ki tud fejezni a maga módján. Amikor nézem a reakcióit egyes dolgokra, az jut eszembe, hogy néha mennyire gyerekesen viselkedünk Istennel szemben. De erről inkább kicsit később, most szeretnék néhany képet mutatni:) feltenni a mi kicsikénkről

Ezen a képen csak egy hetes és épp böfögnie kellene, de ő mint a mellékelt ábra is szemlélteti inkább az alvást választotta:) Ez a pelenkázás előtti huncut mosolya:)) ...ha már a mosolynál tartunk, nagyon örülök annak, hogy vidám gyerek a mi kicsikénk, ha beszélgetünk vele egy egész órán át képes mosolyogni....és ezzel lekenyerezni minket, hogy játszunk vele... Dánielünk mosolyának is vannak fokozatai, a fenti kepen nagyon nevetett... a lentin már egy visszafogottabb, kedvesen bujkáló mosoly látható:)))... ...ahogy ezen a képen is látszik, már ő is rá tud csodálkozni néhány dologra:) Végül, ha már ilyen jóképű, vagyis sok képű:) lett ez a bejegyzés, hadd zárjam a sort egy családi képpel, hiszen így is kezdtem:)

Itt látható a mi családunk:)) a férjem, Szabolcs, a kisfiunk, Dániel. Ők az én földi családom, Istentől kapott drága ajándékai az életemnek!!!! Kimondhatatlan boldogság minden pillanat, amit velük tölthetek!!!!!!!!!

Igazából még egy nagy családhoz is tartozom, Isten családjához, és mindazok a testvéreim és szeretteim, akik hisznek Benne,akik Jézus Krisztust Megváltójuknak és Uruknak vallják, akár ismerem őket, akár nem. Mindkét családomért kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek!!!!!!!!!!

Amit a fáktól tanultam

Üldögélek az ablak előtt, és nézem a kinti pusztaságot. Pusztaság, ez a megfelelő szó, a tömbházak egyhangú csendben követik egymást, minden olyan színevesztett, élettelen. Rridegnek és sötétnek látszik a kinti világ.

Csodálatos, hogy mikor úgy tűnik az Alkotó palettájáról már-már kezdenek kifogyni a melegség színei, a teremtett világ hirdeti Isten dicsőségét, kegyelmének nagyvoltát. A fák nem pompáznak nyári szépségükben, nincs rajtuk semmi dísz, mégis csodálatosak, ahogy kimagaslanak a tömbházak közül, nyújtózkodva az ég felé, mintha megújulásért könyörgő kezei volnának a haldokló, világnak.

Ahogyan nézem ezeket az égig nyúló karokat, arra gondolok, hogy mi is így jöhetünk Alkotónk elé, Amikor ráismerünk arra, hogy Isten nélkül olyanok vagyunk, mint a száraz fák, dísznélküliek. Nincs semmi, ami a mienk volna, amit mi adhatnánk Neki, csak száraz lombok. Ő mégis szívesen fogad, amikor eléhozzuk megfáradt szívünket összes csalódásával együtt, értéket ad nekünk, egészen átformál, hogy véghezvihesse tervét életünkben. Csodálatos az , ahogyan Isten át tudja formálni az életünket, ahogyan a kiszáradt fákat is képes újjászülni, virágba borítani a száraz ágakat, s később a rügyeket lombokká a virágokat gyümölccsé érleli életünkben.

Annyi fiatal éli reménytelenül a napjait, nincsen életcéljuk, keresik mindenben a boldogságot, az élvezetet sikertelenül, mert minden gyorsan elszáll, és ők ott maradnak újra egyedül és üresen. Minden egyes sikertelen próbálkozás újabb csalódást hoz, újabb száraz lombot életük fáján. Fáj a szívem, ha rájuk gondolok, és sajnálok minden olyan alkalmat, amikor nem emeltem érettük könyörögve kezeim az ég felé.

Azt tanultam az ég felé emelkedő száraz ágaktól, hogy amikor szürkének és reményvesztettnek is tűnnek a dolgok ne szünjek meg könyörögni azokért, akik remény nélkül, Isten nélkül élnek a világban, és azért sem, hogy adjon Isten megújulást a gyülekezeteinkben, hogy ne csak lomjaink legyenek, hanem teremjünk gyümölcsöt Atyánk örömére, és hogy mindezt úgy kérjem, mint aki már látja és biztosan tudja, hogy bekövetkezik.

karacsony

Isten kegyelméből november 18.-án a családunk egy új taggal gazdagodott: ő a mi kisfiunk, Dániel. Nagyon hálásak vagyunk érte Istennek, hogy őt nekünk adta, és azért is, hogy egészséges, pillanatnyilag nagyjából egészséges, mivel az orvos szerint csípőficama van, nem nagy mértékű, de mindenképp korrigálni kell. Ezért fogunk januárban Kolozsvárra utazni vele egy specialistához, és imádkozunk azért, hogy Isten gyógyítsa meg őt, elvégre szakorvos ide vagy oda, a gyógyulást Isten adja!!! Amúgy kis családunk újdonsült férfi tagja nagyon aranyos, és néha nagyon zajos is tud lenni:) ő a kántálást nem csak karácsony éjjel gyakorolja:) Szeretnénk Isten akarata szerint felnevelni őt, az Ő tetszésére, hiszen csak kölcsön van nálunk, egy időre. Hiszem, hogy Isten megadja az ehhez szükséges erőt és bölcsességet is, ezért is imádkozom.

...nem jó az embernek egyedül...

Szabi jelenleg Baróton van és ott tölti a karácsonyt, na nem azért, mert összevesztünk volna, és olyan messze menekült, hanem mert ott szolgál idén karacsonyban. Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést sem, mert ez lett volna az első együtt töltött karácsonyunk, mivel a tavaj muszáj volt dolgoznia, meg még a kicsike mellett is jó, ha ketten vagyunk, mert egyedül nehéz ám vele. De Isten ügye az első, így ő ment én meg maradtam,hála Istennek nem egyedül, mert itt van a nagyim. Szabi pedig csütörtökön jön haza (holnap után:) és addig már csak kettőt kell aludnom. Akkor fog kezdődni az ünnep közös része a számunkra:) ettől is érdekesebb lesz az idei karácsony, hogy nálunk 5-6 napot tart. Még ilyen hosszú karácsonyt nem ünnepeltem!!!!!!! Mostanság kicsit nehéz mindíg itthon lenni, Dániel még túl kicsike ahhoz, hogy gyülekezetbe vihessük, és nagyon hideg is van hozzá, és már nagyon vágyom, hogy én is elmehessek. Persze ezt idáig az is megnehezítette, hogy nem volt erőm sokáig állni, ülni pedig nem tudtam, ez utóbbi mostmár úgy ahogy megy. A számítógépről szoktam hallgatni prédikációkat, az egyikben szó volt arról, hogy az emberek hogyan készülnek az ünnepre. A válasz egyszerű volt: sütnek, főznek, vásárolnak. Valóban az emberek egy részének csupán ennyi az ünnep, pár nap pihenés, jó kaja na meg az ajándékok. Ebből a megközelítésből nézve nekem egész évben ünnep van, mert Istennél mindíg megpihenhetek és Ő új erőt ad, Ő az élet kenyere, és minden nap elhalmoz sok-sok ajándékkal: pl. a családom, hogy van egy kedves és szeretnivaló férjem, akit szeretek és viszont szeret engem, aztán a kisfiunk, hogy a sok fáradtság ellenére is olyan sok örömünk van az ő kicsi életében, hogy láthatjuk, hogy növekszik napról napra, ez is ajándék, aztán ott van még a mindennapi kenyér, hogy van egy hely ahol lakhatunk, a meleg nyári napsugár, a simogató szél vagy a ragyogó hó, a madárének...a szabadság, amely csak Benne van... minden nap... minden lélegzetvétel... minden szívdobbanás... Igen, ez mind Isten ajándéka, pontosabban egy része csupán, mert az összeset, nem is tudnám felsorolni de azt tudom, hogy a legnagyobb ajándék az Ő szeretete, hogy önmagát adta azért, hogy élhessünk örökké, és , hogy ez az élet az enyém is lehet Jézusért.