Ismét vége a szessziónak, vagyis nemsokára vége lesz. Szabinak még vannak a hétvégén vizsgái, így most Dániel fiam az egyetlen társaságom. Eszembe jutott a tavlji szesszió, a januári, amikor az anató vizsgám nem sikerült, pedig iszonyú sokat tanultam rá. Hazajöttem és annyira szomorú voltam, hogy buta módon úgy éreztem Isten cserbenhagyott. Mélységes csalódottság volt bennem és az egyetlen vígasztalást akkoraz jelentette a számomra, hogy Szabi (a ferjem) emlékeztetett rá nagyon sokszor, hogy értékes vagyok, hogy a kudarc ellenére Istennek én értékes vagyok.

Utólag vissznézve azt kell mondanom, hogy valójában minden a javamra volt, és hálás vagyok azért, hogy Isten akkor sem hagyott el, és hogy megajándékozott egy csodálatos férjjel, aki emlékeztetett az Ő jóságára!!!!!!!

Mikor még elcsüggedt voltam, és csalódott elhatároztam, hogy 'kiírom' magamból a csalódottságom, a depressziós hangulatom, de nem úgy sikerült ahogy elsőre gondoltam, mert ahogy írni kezdtem, egyre csak az jutott eszembe, ahogyan Isten gondotviselt rólam, rólunk és hiszem, hogy ezután is Ő az, Aki megtart, hordoz és gondoskodik rólunk, mindíg idejében és váradalmainkon felül, 'az Ő kegyelmének gazdagsága szerint'. Csodálatos a mi Istenünk!!!!!!!!!!!!!!!!! Végül ezt a verset írtam:

Kezedben ’Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.’ Ézsaiás 49:16 Amikor úgy érzem Vállamon az élet minden gondja, baja És nem látok túl a terheken, Téged kereslek Istenem- Keresem a békédet, a boldogságot, Reményt, mint csak Benned találok És beragyogja a földi életet A Te örömöd, melynél nincs szebb sem teljesebb- Mikor a terhek már olyan nagyok, S úgy érzem már-már összeroskadok Körültekintve láthatom: A kezedben vagyok. A kezedben!- hatalmas gondolat! Tudat, mely elűzi a félelemárnyakat- A kezedben.- Hát van csodálatosabb hely A Te hatalmas kezeidnél? Hiszen markaidba metszettél, Te ígérted nem feledkezel meg rólam, Te vagy Aki hordozol- Jól tudom, minden napom, Minden szívdobbanásom Előtted van szüntelen. Tied az életem- S tudom, érzem Míg értem átszegzett kezeid tartanak, Jöhetnek nehéz napok, A hullámok el nem borítanak. Védve vagyok. A kezedben,- Hogy formálhass akaratod szerint, Mint Mester az agyagot, Mert a Tied vagyok- A Kezedben vagyok. Kelemen Krisztina, Marosvásárhely, 2007. 02. 02.

A családom

Mostanában egyre kevesebb az időm arra, hogy ide is írhassak, de nem szeretném azért elhanyagolni. Dániel egyre nő és már sok mindent ki tud fejezni a maga módján. Amikor nézem a reakcióit egyes dolgokra, az jut eszembe, hogy néha mennyire gyerekesen viselkedünk Istennel szemben. De erről inkább kicsit később, most szeretnék néhany képet mutatni:) feltenni a mi kicsikénkről

Ezen a képen csak egy hetes és épp böfögnie kellene, de ő mint a mellékelt ábra is szemlélteti inkább az alvást választotta:) Ez a pelenkázás előtti huncut mosolya:)) ...ha már a mosolynál tartunk, nagyon örülök annak, hogy vidám gyerek a mi kicsikénk, ha beszélgetünk vele egy egész órán át képes mosolyogni....és ezzel lekenyerezni minket, hogy játszunk vele... Dánielünk mosolyának is vannak fokozatai, a fenti kepen nagyon nevetett... a lentin már egy visszafogottabb, kedvesen bujkáló mosoly látható:)))... ...ahogy ezen a képen is látszik, már ő is rá tud csodálkozni néhány dologra:) Végül, ha már ilyen jóképű, vagyis sok képű:) lett ez a bejegyzés, hadd zárjam a sort egy családi képpel, hiszen így is kezdtem:)

Itt látható a mi családunk:)) a férjem, Szabolcs, a kisfiunk, Dániel. Ők az én földi családom, Istentől kapott drága ajándékai az életemnek!!!! Kimondhatatlan boldogság minden pillanat, amit velük tölthetek!!!!!!!!!

Igazából még egy nagy családhoz is tartozom, Isten családjához, és mindazok a testvéreim és szeretteim, akik hisznek Benne,akik Jézus Krisztust Megváltójuknak és Uruknak vallják, akár ismerem őket, akár nem. Mindkét családomért kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek!!!!!!!!!!

Amit a fáktól tanultam

Üldögélek az ablak előtt, és nézem a kinti pusztaságot. Pusztaság, ez a megfelelő szó, a tömbházak egyhangú csendben követik egymást, minden olyan színevesztett, élettelen. Rridegnek és sötétnek látszik a kinti világ.

Csodálatos, hogy mikor úgy tűnik az Alkotó palettájáról már-már kezdenek kifogyni a melegség színei, a teremtett világ hirdeti Isten dicsőségét, kegyelmének nagyvoltát. A fák nem pompáznak nyári szépségükben, nincs rajtuk semmi dísz, mégis csodálatosak, ahogy kimagaslanak a tömbházak közül, nyújtózkodva az ég felé, mintha megújulásért könyörgő kezei volnának a haldokló, világnak.

Ahogyan nézem ezeket az égig nyúló karokat, arra gondolok, hogy mi is így jöhetünk Alkotónk elé, Amikor ráismerünk arra, hogy Isten nélkül olyanok vagyunk, mint a száraz fák, dísznélküliek. Nincs semmi, ami a mienk volna, amit mi adhatnánk Neki, csak száraz lombok. Ő mégis szívesen fogad, amikor eléhozzuk megfáradt szívünket összes csalódásával együtt, értéket ad nekünk, egészen átformál, hogy véghezvihesse tervét életünkben. Csodálatos az , ahogyan Isten át tudja formálni az életünket, ahogyan a kiszáradt fákat is képes újjászülni, virágba borítani a száraz ágakat, s később a rügyeket lombokká a virágokat gyümölccsé érleli életünkben.

Annyi fiatal éli reménytelenül a napjait, nincsen életcéljuk, keresik mindenben a boldogságot, az élvezetet sikertelenül, mert minden gyorsan elszáll, és ők ott maradnak újra egyedül és üresen. Minden egyes sikertelen próbálkozás újabb csalódást hoz, újabb száraz lombot életük fáján. Fáj a szívem, ha rájuk gondolok, és sajnálok minden olyan alkalmat, amikor nem emeltem érettük könyörögve kezeim az ég felé.

Azt tanultam az ég felé emelkedő száraz ágaktól, hogy amikor szürkének és reményvesztettnek is tűnnek a dolgok ne szünjek meg könyörögni azokért, akik remény nélkül, Isten nélkül élnek a világban, és azért sem, hogy adjon Isten megújulást a gyülekezeteinkben, hogy ne csak lomjaink legyenek, hanem teremjünk gyümölcsöt Atyánk örömére, és hogy mindezt úgy kérjem, mint aki már látja és biztosan tudja, hogy bekövetkezik.

karacsony

Isten kegyelméből november 18.-án a családunk egy új taggal gazdagodott: ő a mi kisfiunk, Dániel. Nagyon hálásak vagyunk érte Istennek, hogy őt nekünk adta, és azért is, hogy egészséges, pillanatnyilag nagyjából egészséges, mivel az orvos szerint csípőficama van, nem nagy mértékű, de mindenképp korrigálni kell. Ezért fogunk januárban Kolozsvárra utazni vele egy specialistához, és imádkozunk azért, hogy Isten gyógyítsa meg őt, elvégre szakorvos ide vagy oda, a gyógyulást Isten adja!!! Amúgy kis családunk újdonsült férfi tagja nagyon aranyos, és néha nagyon zajos is tud lenni:) ő a kántálást nem csak karácsony éjjel gyakorolja:) Szeretnénk Isten akarata szerint felnevelni őt, az Ő tetszésére, hiszen csak kölcsön van nálunk, egy időre. Hiszem, hogy Isten megadja az ehhez szükséges erőt és bölcsességet is, ezért is imádkozom.

...nem jó az embernek egyedül...

Szabi jelenleg Baróton van és ott tölti a karácsonyt, na nem azért, mert összevesztünk volna, és olyan messze menekült, hanem mert ott szolgál idén karacsonyban. Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést sem, mert ez lett volna az első együtt töltött karácsonyunk, mivel a tavaj muszáj volt dolgoznia, meg még a kicsike mellett is jó, ha ketten vagyunk, mert egyedül nehéz ám vele. De Isten ügye az első, így ő ment én meg maradtam,hála Istennek nem egyedül, mert itt van a nagyim. Szabi pedig csütörtökön jön haza (holnap után:) és addig már csak kettőt kell aludnom. Akkor fog kezdődni az ünnep közös része a számunkra:) ettől is érdekesebb lesz az idei karácsony, hogy nálunk 5-6 napot tart. Még ilyen hosszú karácsonyt nem ünnepeltem!!!!!!! Mostanság kicsit nehéz mindíg itthon lenni, Dániel még túl kicsike ahhoz, hogy gyülekezetbe vihessük, és nagyon hideg is van hozzá, és már nagyon vágyom, hogy én is elmehessek. Persze ezt idáig az is megnehezítette, hogy nem volt erőm sokáig állni, ülni pedig nem tudtam, ez utóbbi mostmár úgy ahogy megy. A számítógépről szoktam hallgatni prédikációkat, az egyikben szó volt arról, hogy az emberek hogyan készülnek az ünnepre. A válasz egyszerű volt: sütnek, főznek, vásárolnak. Valóban az emberek egy részének csupán ennyi az ünnep, pár nap pihenés, jó kaja na meg az ajándékok. Ebből a megközelítésből nézve nekem egész évben ünnep van, mert Istennél mindíg megpihenhetek és Ő új erőt ad, Ő az élet kenyere, és minden nap elhalmoz sok-sok ajándékkal: pl. a családom, hogy van egy kedves és szeretnivaló férjem, akit szeretek és viszont szeret engem, aztán a kisfiunk, hogy a sok fáradtság ellenére is olyan sok örömünk van az ő kicsi életében, hogy láthatjuk, hogy növekszik napról napra, ez is ajándék, aztán ott van még a mindennapi kenyér, hogy van egy hely ahol lakhatunk, a meleg nyári napsugár, a simogató szél vagy a ragyogó hó, a madárének...a szabadság, amely csak Benne van... minden nap... minden lélegzetvétel... minden szívdobbanás... Igen, ez mind Isten ajándéka, pontosabban egy része csupán, mert az összeset, nem is tudnám felsorolni de azt tudom, hogy a legnagyobb ajándék az Ő szeretete, hogy önmagát adta azért, hogy élhessünk örökké, és , hogy ez az élet az enyém is lehet Jézusért.

Évszakok

Már legalább egy hónapja annak, hogy írtam. Ilyenkor örülök annak, hogy ez a blog nem egy személy, mert ha az volna és ilyen hütlen lennék, már rég szóba se állna velem:) Lassan elmúlik az ősz és télbe fordulnak a napok. Ilyenkor mindíg elgondolkodom azon, hogy mennyire múlandó a világ. Talán a virágos tavaszban vagy a zöldellő nyárban kevesebbet gondolunk az elmúlásra, mint amikor a tél közeleg. Szeretem nézni, ahogyan ősszel a sárga és barna színek árnyalatainak egész kavalkádja megjelenik, és szebbnél szebb összhangban borítják be a fákat. Olyan megtévesztő, hogy a természet meleg színekben pompázik, miközben a tél közeleg! Azt hiszem, mi, emberek is néha ilyenek vagyunk: fenntartunk egy látszatot, talán nem meleg színekkel, talán vallásoskodással takargatjuk a bennünk rejlő hidegséget. Pedig, igazából bent a szívünkben kellene, hogy égjen a tűz, méghozzá úgy, hogy mások is melgedni tudjanak mellette. Mostanában egyre többet gondolok az üldözöttekre, akik inkább meghalnak, mintsem megtagadják az Istenbe vetett hitüket. És ha ezt a hozzáállást összehasonlítom az europaszerte elkényelmesedő keresztyénséggel csak elszomorodom. Nem értem miért lett olyan fontos a látszat a keret, hogy a kép tartalmával szinte-szinte már alig törődnek, hiszen ez úgyis csak embereknek fontos, mert Isten igazán lát, túl mindenen, a legszebb látszaton is egyetlen dolgot, gyümölcsöt keres! Azt hiszem, hogy amikor majd Isten előtt fogunk állni, sajnálni fogunk minden elhalasztott alkalmat, és senki sem fogja nekünk visszahozni őket egyetlen pillanatra sem. Akkor majd nekünk is úgy kell megállnunk Urunk előtt, mint a fák így tél elején: akkor majd ha akarjuk, ha nem le fog hullni a látszat, a szép ezeszinű lombozat és csak egy dolog fog számítani, hogy teremtünk-e gyümölcsöt. Jó volna megtanulni az évszakoktól, hogy letéve mindent, ami látszat csupán vagy akdály(tél) megújúlva, mint a fák lombja tavasszal, üdítsünk fel másokat, adjunk a világnak igazi fényt, reménységet (nyár), hogy végül gyümölcsökkel tele várhassuk a mi Urunkat!!!! Bárcsak így élhetnék!

koldusból királyfi-kiút a szemétből

Hálás vagyok Istennek az elmúlt hétért, pontosabban azért, hogy annyi mindenben gondot viselt rólunk. Még csak szerda van de nem volt könnyűnek mondható az elmúlt pár nap. Jelenleg Szabi kórházban van, újrakezdik a kezelését, és remélhetőleg sikeres lesz, ha Isten is úgy akarja. Én nem tudom más hogy van ezzel, de amikor ő nincsen itthon nagyon is együtt tudok érezni szegény Ádámmal: valóban nem jó az embernek (meg az asszonynak sem) egyedül, így olyan lassan telnek a napok és elég egyformának tünnek:( De azért nem csüggedek, várom őt haza nagyon, ha minden jól megy péntekre lehet itthon lesz, és házi kezelésben részesül. Én adhatom neki a szurit, remélem nem fog majd fájni. A héten itt van a nagyim és segít nekünk, hálás vagyok érte Istennek, hogy ilyen aranyos és jó humorú segítségről gondoskodott, az is csoda, hogy a nagyim ilyen derűs tud lenni annak ellenére, hogy nem volt könnyű az élete. Valóban, ha az életünk Krisztusban van elrejtve, az örömünk is Belőle fakad a körülményektől függetlenül. A múlthéten átrendeztük a lakást, és még mindíg van mit rakosgatni, várhatólag a holnapi lesz az utolsó rakosgatós nap. Hihetetlen, hogy az emberek mennyi feleslegessé váló dolgot fel tudnak halmozni egy élet vagy néhány év alatt. Ha arra gondolok mennyi feleslegessé vált vagy elavult dolgot kidobtunk, méginkább hálás vagyok azért, hogy mennyei kincseket kell gyűjtenünk, hogy azok nem avulnak el, sőt Isten szemében van értékük, és idővel nem kell rakosgatni meg összegyűjteni és kidobni őket. Még ha több energiába meg áldozatba is kerül igazi kincset gyűjteni, szívből bátorítok mindenkit, hogy megtegye! Mellesleg, sok időt meg lehet takarítani az igazi kincsek gyűjtése számára, ha a kevesebb múlandót szednénk össze meg dobnánk ki. A rakosgatás közben eszembe jutott az is, milyen nagy szükségünk van arra, hogy a szívünkben is naponta rendet rakjunk. Ezért kérem Istent, hogy mutasson rá mindarra ami feleslegesen foglalja ott a helyet, mert nem válik hasznomra vagy szemét. Úgy szeretném, ha meg tudnék vállni könnyen minden ilyen dologtól meg érzéstől, ami akadálya a szívem tisztaságának az én Uram előtt! Ugyanakkor eszembe jutott egy ige a zsoltárokból, amely arról szól, hogy Isten szeretete milyen nagy, hogy Ő nem undorodik a szemétszagtól, mert onnan emel ki minket, a szemétből, és olyan kegyelmes, hogy nemcsak kiemel onnan, de a saját asztalánál ad nekünk helyet, hogy koldusokból királyi gyermekekké lehetünk. Hát nem csodálatos!!!!!!! Úgy szégyellem magam és bánom azt, hogy sokszor nem becsülöm eléggé ezt a nagy kegyelmet, mert amikor újra vétkezem szóban , tettben, gondolatban, ha helyet adok a szívemben a kétkedésnek, a haragnak vagy ilyen dolgoknak, amik tulajdonképpen bűnök, az olyan, mintha felállnék a királyi asztal mellől és azt mondanám, hogy megyek vissza a szemétbe guberálni kicsit, mert az nekem jobb. Sajnálom, amikor ilyet tettem! Ha bele gondolok, milyen visszataszító látvány valaki, ahogy mocskosan, megsebezve ül egy szemétdombon, messze bűzlik az egész, talán sűlyedezik maga is a szemét közé, hát egyáltalán nincsen semmi vonzó benne. De csodálom Istent azért, mert Ő ebben az emberben értéket látott ott a szemét között, mocsokban és bűzben elmerülve, sőt még attól sem iszonyodott, hogy oda lenyúljon értem. Igen énértem, mert az életem Nélküle csak kár és egy nagy halom szemét volt, és én nem akarok többé visszatérni oda. Szeretnék mindíg hűen kitartani Uram oldalán, hogy megalkuvás nélkül éljek Neki az Ő örömére! Olyan jó volna, ha sokan megtudnák, ha elhinnék, hogy szebb és jobb az élet Istennel, még akkor is ha sokmindent meg kell harcolni, hogy ennek a világnak minden ragyogásánál tisztább és ragyogóbb az a korona, amelyet majd az Úr ad nekünk, ha mindvégig kitartunk és szebb az otthon, amelyet Ő készített a számunkra, ahol valóban otthon lehetünk, és amelyhez egyetlen út van, a Kereszt!!!!!!!!!

kicsikénk

Pénteken tudtuk meg, hogy az orvos szerint kisfiunk lesz:))) Nagyon aranyos az arcocskája, már jól lehet látni, kicsi édes dundi arca van.(szerintem kislánynak is aranyos volna:) és folyton jár a keze meg a lába, lehet jó biciklis lesz. Nálam bíztos jobb, mert én egyáltalán nem tudok, de hamarabb meg kell majd tanuljak, mit ő, mert másképp kocoghatok majd a fiúk( Szabi és a kicsike:) után:)))))) Nagyon hálásak vagyunk Istennek azért, hogy ezt a kicsike életet ránkbízta, Tőle kaptuk kölcsön, és szeretnénk bölcsen az Ő akarata szerint nevelni a mi Urunk örömére!!!!