Évszakok

Már legalább egy hónapja annak, hogy írtam. Ilyenkor örülök annak, hogy ez a blog nem egy személy, mert ha az volna és ilyen hütlen lennék, már rég szóba se állna velem:) Lassan elmúlik az ősz és télbe fordulnak a napok. Ilyenkor mindíg elgondolkodom azon, hogy mennyire múlandó a világ. Talán a virágos tavaszban vagy a zöldellő nyárban kevesebbet gondolunk az elmúlásra, mint amikor a tél közeleg. Szeretem nézni, ahogyan ősszel a sárga és barna színek árnyalatainak egész kavalkádja megjelenik, és szebbnél szebb összhangban borítják be a fákat. Olyan megtévesztő, hogy a természet meleg színekben pompázik, miközben a tél közeleg! Azt hiszem, mi, emberek is néha ilyenek vagyunk: fenntartunk egy látszatot, talán nem meleg színekkel, talán vallásoskodással takargatjuk a bennünk rejlő hidegséget. Pedig, igazából bent a szívünkben kellene, hogy égjen a tűz, méghozzá úgy, hogy mások is melgedni tudjanak mellette. Mostanában egyre többet gondolok az üldözöttekre, akik inkább meghalnak, mintsem megtagadják az Istenbe vetett hitüket. És ha ezt a hozzáállást összehasonlítom az europaszerte elkényelmesedő keresztyénséggel csak elszomorodom. Nem értem miért lett olyan fontos a látszat a keret, hogy a kép tartalmával szinte-szinte már alig törődnek, hiszen ez úgyis csak embereknek fontos, mert Isten igazán lát, túl mindenen, a legszebb látszaton is egyetlen dolgot, gyümölcsöt keres! Azt hiszem, hogy amikor majd Isten előtt fogunk állni, sajnálni fogunk minden elhalasztott alkalmat, és senki sem fogja nekünk visszahozni őket egyetlen pillanatra sem. Akkor majd nekünk is úgy kell megállnunk Urunk előtt, mint a fák így tél elején: akkor majd ha akarjuk, ha nem le fog hullni a látszat, a szép ezeszinű lombozat és csak egy dolog fog számítani, hogy teremtünk-e gyümölcsöt. Jó volna megtanulni az évszakoktól, hogy letéve mindent, ami látszat csupán vagy akdály(tél) megújúlva, mint a fák lombja tavasszal, üdítsünk fel másokat, adjunk a világnak igazi fényt, reménységet (nyár), hogy végül gyümölcsökkel tele várhassuk a mi Urunkat!!!! Bárcsak így élhetnék!