Evangelizációs hét Ungváron

Az elmúlt héten Ungváron tartottunk evangelizációs hetet. Hétfőtől vasárnapig szólhatott az evangélium. Hisszük, Isten igéje célhoz ér mindazok szívében, akik hallották. Hétfőn Kelemen Szabolcs szolgált, kedden Nehra Bálint, szerdán, csütörtökön és pénteken a Pardi Félix és a testvérek, akik elkísérték őt, szombaton és pénteken pedig László Imre és azok a testvérek, akik elkísérték. Erről bővebben az Ungvári Misszió blogjában lehet majd olvasni, igyekszünk minden estéhez egy rövid beszámolót, jegyzetet készíteni, hogy aki arra téved megértse miről is, Kiről is volt szó. Ide teszek néhány képet.

Vendégeinkkel a kertnél

 

Agyag

Patricia St.John egyik kedvenc íróm. Nagyon tetszettek nem csupán az általa írt regények, történetek, hanem az életrajza is. Ma Isten kegyelméből sok gyerekkel tanulhattam, nagyon örültem ennek :) Isten kegyelmét látom abban, hogy lehetőséget ad a tanulásra és tanításra, hogy engedi Magát megismerni, sőt Ő maga az, aki megismerteti lényét velünk. Formál minket, mint az agyagot. Ma olvastam Patricia St. John egyik versét, nagyon megtetszett nekem, olyan jó tudni, hogy formál minket a Mester.

Agyagból Arany

Uramnak rejtett elixírje van
arany lesz tőle minden hulladék.
Törött kövekből palotát emel, 
szépet, csodást, mi nem volt eddig még.
Mint gondos Mester, mindent kézbe vesz,
mi eltörött, mit sírva eldobunk,
opált rejt még a szikla is neki
s művészi tárgyat tiprott agyagunk.

 Az élet elveszett alkalmai,
széttört barátság, tékozolt idő:
ezekből alkot. Keze cserepen nyugszik,
s könnyével eggyé teszi Ő.
Türelmes Mester!-Várja idejét,
míg déli szél leng, tél viharja dúl, 
a fáradt én magával szembeszáll
s keserűn, lassan önhamvába hull.

Ha álmunk aztán mind a füstbe ment,
s a fényes útnak vége puszta éj,
légvárainkból szürke por marad,
s nem lángol bennünk többé szenvedély,
akkor jön. Lassan, megfontolva lép,
a megtört szív neki szent áldozat.
(Nem licitál itt semmi más vevő,
Ő csak, ki romjainkért árat ad.)

Mélyen hajolva gonddal rója fel,
el nem múlóan porunkra nevét,
ás kétkedésünk hamuja alól
felszítja remény, szeretet tüzét.
Falat emelni más helyt nem keres.
Hol volt alap, rak követ kőre ott,
a bánat-résre kegyelmet tapaszt, 
s épít magának szebb, jobb templomot.
                                    -Patricia St. John -

Még egy kép a szorgalmas gyerekekkel, ez a kép egy hete készült, ma Isten kegyelméből egy híján kétszer ennyien voltunk :)


 Soli Deo Gloria!

Dióhéj 2.

Nem sikerült mindent  egyetlen dióhéjba tömöríteni, így írok még néhány dolgot sok kép társaságában :)

 Bár nem túl éles a kép, de először itt, Ukrajnában láttam, Kisdobronyhoz közel szabadon élő szürke gémet. Gyönyörű madár :) nézegettem és arra gondoltam, hogy milyen csodálatos az Alkotó:), hogy Isten milyen szépnek teremtett mindent, bárcsak Ő is örömét lelné a mi életünkben...

Miután megvoltunk a festéssel, az ungváriakkal szalonnát sütöttünk a kertben.

Ami még mindig gondot okoz, az a légkondicionált nyílászárók.

Itt a munkácsi vár látható, még bentről nem láttam, de remélem egyszer majd megnézhetem:)
 Ezek a képek a múlt heti kisdobronyi evangelizáción készültek. A hét témája a Gyülekezet volt, a Jelenések könyvében leírt levelek alapján.

Annak is örültünk, hogy szeretett testvéreinkkel, Márta és István (Borzási), szolgálhattunk együtt. A hanganyag is jön majd, csak még kell egy kis idő :) A jövő héten Ungváron lesznek evangelizációs összejövetelek, Imádkozunk azért, hogy Isten adjon látó szemet és meg tudják nyitni az emberek a szívüket az Atya felé.

Dióhéj

     Csak arról szeretnék írni kicsit, hogy miért is Ungvár (Uzhhorod) a legutóbbi bejegyzés helyszíne :)
2011 júliusában költöztünk Ungvárra a családommal, a helyi gyülekezetben szolgálunk magyarok felé. Néhány képben szeretném elmondani, ami eddig történt velünk, azt hiszem így könnyebb és gyorsabb is behozni a lemaradást :)

Az ungvári közösség 2011 nyarán.

                                                                              

mi 2011 nyarán, Zápszonyban :)

  Ez a kép egyik nyári sétánk alkalmával készült, a következő pedig ősszel, majdnem ugyanott.

 Ungváron sok fa van a városban, és gyönyörű színekbe öltöznek ősszel. Talán a saját mulandóságunkra emlékeztetnek minket, és persze arra is, hogy ha gyümölcstelen életünk fája eljön a nap, amikor a legdúsabb lomb is lehull...

  



Itt látható ungvári ablakomból a kilátás, derűs napon.

Napfelkelte.

Késő ősszel

szeles délelőtt

 szivárvány :)

Ez pedig a tömbházunk melletti utca eső után.











Hálaadás napi asztalunk Ungváron 2011-ben.

Szenteste összejövetel után kántálni mentünk :)

A gyerekek sora, és akikkel még együtt emlékeztünk Isten jóságára újévkor.

Téli képeink :)

 A gáti roma gyülekezetben :) Itt tanítottak engem gitározni, de már egy ideje elakadtam, mert nem találom a ritmust :)

Gáti testvéreink

   

Evangelizaciós hét Kisdobronyban 2012. márciusában

   2012. augusztusában költöztünk ki Kisdobronyba (Male Dobron).  Néhány kép a felújításról :) 

 

amilyen volt és amilyen lett :)

Ez a szoba is kék lett:)

Szeretjük a kéket, de igazából azért lett sok szoba kék, mert nehezen sikerült kikevernünk a kellően világos színt :)

Akit visszavárok

Akit visszavárok,
dicsőséges, szebb ragyogó napnál,
tiszta, mint a hó-
Tekintete, mint tűz, átjár,
és mindent fölperzsel, mi nem az Övé bennem,
közben lángra gyújtja nevét szivemben.
Egészen rabul ejt- csak azóta vagyok szabad,
mióta a Testté lett Igének rabja lettem.
Minden más eltörpül, csak Őt látom nagynak, hatalmasnak,
A Királyt.
Az én Királyom!
Morajló hangját hallani vágyom-
Tudom, egy nap szemtől-szembe látom
de addig Őt követem,
Ki újátette összetört életem-
Más, szebb célt adott nekem, mint amit magam elterveztem...
Otthont adott hű kezében,
Féltve óv a tenyerében.
Megváltó Krisztusom legszebb nekem!

Uzhhorod, 2012.01. 24.

Egy keserű nap margójára

...mért nem emlékeznek az emberek, hogy Valaki, az én Uram Jézus, értünk szenvedett, és mindent elhordozott:

'Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi pedig azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze, Ő bűnhődött hogy nekünk békességünk legyen és az Ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk mint juhok mindenki a maga útját járta, de az Úr Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.' (Ézsaiás 53: 2-6)

Isten igéjében az is csodálatos, hogy ma is érvényesek, nem vesztik el a szabatosságukat. Én úgy látom, ez az ige is érvényes többféle értelemben is: 1. arról beszél, hogy Jézus Krisztus magára vette azt a teljességgel jogos büntetést, amellyel Isten engem sújtott volna a bűneimért. 2. Arról is beszél, hogy Ő az Aki azóta is hordoz, mindennel együtt, ami engem ér, valami olyat értek ezalatt-nem kell pont szó szerint érteni- mintha Ő tudna együtt örülni és sírni velem

Látszatház

Csendesen, serényen

épül a látszat,

tégla téglára kerül,

míg a lélek ott belül megfárad.

Megvan már a fal-

a lélek csendben, bent,

a kintről szép teremben, elhal-

egyre nő a hideg, hogy a látszat falát

meg ne olvassza a szeretet.

De ha eljön Ő, ki jég szívemet

örök nyárrá tette,

Ki életével az enyémet megmentette-

ha meglátod tűztekintetét,

Megáll a házad, vagy megolvad a látszat?

-kelkrisz, 2011. május.8, Szilágyballa-

Pillanat

Újra itt:)

Sok minden változott körülöttem mióta legutóbb itt jártam... azóta átmentem a kreszvizsgán, túléltük mi mindannyian:) mármint a rendőr, a tanárom is meg én is:). Egy ideig úgy láttam ezt a vizsgát, mint egy legyőzhetetlen óriást, volt amikor nem tudtam, és olyan is amikor már nem akartam győzni. Sokáig nem értettem a kudarcot, aztán rájöttem: sérült katona nem seregbe való...valakinek nagyon sokat és teljesen el kellett engedjek, a Filemonhoz írt levélből tanultam meg ezt. Bocsánatot is kértem, mert sokáig nem tudtam megbocsátani, és úgy látom, hogy nem abban van a csoda, hogy minden seb begyógyul, sokkal inkább abban, hogy Isten ad erőt ahhoz, hogy ha rossz emlékek ébrednek, válasszam a szeretetet, nem azért, mert nekem így könnyebb, hanem azért mert tartozom ezzel, mert Isten is így szeretett engem. Nem volt könnyű... de most már szabad vagyok... Azt hiszem ez volt a legnehezebb lecke amit tanulnom kellett még a kreszre készültem.

November táján sikerült megtalálni az én meseautómat, azóta már párszor lerobbant (ezért is kapta ezt a nevét), de átlagosan szépen gurul, kint fehér, bent

szürke Zafira :). Istennek hála már jó ideje nem volt vele nagyobb gond, remélem nem is lesz. Danit szeretem a legjobban kocsikáztatni, ő hátul szokott ülni gyerekülésben, de valahonnan azt gondolja, hogy ő vezet, ettől sokkal érdekesebb az egész:))) Ez az egyik kedvenc közös képem Danival:).

Isten kegyelméből munkát is találtam, pedig még augusztusban feladtam volna, hogy a tanügyben próbálkozzam, mert akkor még nem vizsgázhattam, mivel lemaradtam az iratkozásról...aztán egyszer felhívtak, hogy egyik faluból elment a román tanárnő, és senkit sem találnak, akkor nagyon megörültem...az utóbbi időben meg némi öniróniával azon nevetek, hogy akkor ennek mennyire örültem:))) De azért szeretem, mert sok gyereket megszerettem, és ameddig ott vagyok egy kicsit a magaménak érzem őket... néha elcsodálkozom, milyen hamar meg lehet zavarni egy nyugis órát egyetlen tüsszentéssel, vagy nem helyén mondott szóval...hogy mi mindent hoznak hazulról magukkal a gyerekek és mégis milyen üresek és céltalanok... de erről majd egy másik alkalommal, ha édesebb lesz a napom, mint a mai volt, végül is nem az a lényeg, hogy édes legyen, hanem hogy sós:)