Ez- az

Pár szóban a hét:

Kezdjük egy vidám esettel: Hétfőn 8:45 kor indultam otthonról az ovis órámat megtartani. Gyönyörű idő volt a sétához, szépen sütött a nap és pár dundi felhő kis árnyékról is gondoskodott. Köszöntem egy idős bácsinak, aki amúgy ritkán szokott visszaköszönni:

-Jó reggelt!-mondtam és gondoltam hátha egy mosoly kíséretében jobban esik a köszönés is neki.

-Jó napot!-felelte mogorván. 

Sajnáltam szegényt, szomorú, ha valakinél már a reggel is mogorván indul, és nyugtáztam magamban, hogy bár itt közép európai az idő, azt a letegadott órát bíztos mégis odaértik, mert ilyenkor már illik ezek szerint jó napotot köszönni. Egy utcával odébb, már okulva az előzőből egy másik idős bácsinak köszöntem, aki már beszédesebbnek bizonyult:

-Jó napot kívánok!-mondtam, és küldtem a mosolyt is, hátha nem lesz mogorva ez az emberke is.

-Jó napot magának is. Hova-hova?

-Az óvodába megyek-válaszoltam.

-Hát megint rossz a kocsi ? 

-Nem, most a kocsi is jó, meg az idő is szép a sétához, gondoltam inkább sétálok egyet.

-Na, hát menjen, magának kell is az a séta!

Igyekeztem nem nevetni a többé kevésbbé irónikus társalgáson és folytattam utamat az ovihoz. Gondoltam, ha tudná igazából, milyen jó kondiban vagyok :) elvégre a plusszaim a sétára is magammal viszem :) Néha jó lenne, ha a szeretet meg a kedvesség olyan lenne mint a virágpor, édes illatkeverékben hordozná a szél...és akit csak elérne egycsapásra kedves lenne... Persze van egy szél, aminek a nyomában szeretet és igazság és jóság fakad, ez Isten Lelkének a szele. Bárcsak itt is megváltoztatná a szíveket! Olyan jó, hogy nem más emberek szemszögéből nézve nyer értéket és értelmet a lényünk, hanem Isten szemszögéből nézve, Ő igazán lát, nem azt nézi, ami a szeme előtt van, hanem ami a szívben van.

Ezen a héten egy film kapcsán valaki szóba hozta, hogy vannak, akik fanatikusak meggyőződésükben. A főszereplő miután elkezdte hajléktalanok közti szolgálatát, pár éven belül lebetegedett és meghalt. Nem értettem, hogy miért taszít valakit egy önfeláldozó életpélda. Meg kell nézzem azt a filmet, hogy megérthessem kedves barátunk felháborodását. 

Elgondolkodtam azon, hogy sok ember számára mennyire természetes dolog ha valaki meghal egy balésetben, autóversenyzés közben, szívrohamban ( amit az elfogyasztott kávék, szalonnák és elnyelt stressz hoz egyre közelebb a fiatalabb korosztályhoz),  háborúban vagy bármilyen más okból, de az felháborító, ha Krisztusért halnak meg, vagy valóban mint a gyertya csonkig égnek míg szolgálnak Istennek és mások felé is. Ha Krisztus is így gondolkodott volna...jajj, mi lenne az életünk célja?! Milyen értéket hagyok a gyermekemnek, ha nincs olyan kincsem, amit mások nem vehetnek el? Olyan sok ember lett a jólét és az élettel való kérkedés rabszolgája. Amíg Isten meg nem könyörül rajtuk addig nincs megállás: egy életen át kergetik a múlandó délibábjait és végül célttévesztve halnak meg. Én nem akarom, hogy az életem más oltáron égjen el, csakis egyedül a Krisztusén! 

Valaki kérdezte, hogy nem gondolkodtam e tovább tanuláson, mert még 'karrierem lehetne'. Mondtam neki, hogy én épp a karrierem magaslatán vagyok, az élő Istent szolgálom. Nem igazán értett meg, pedig nekem hivatásom van, nem munkám. Végső soron Bálám történetének tudtam örülni aznap, mégpedig annak, hogy Isten egy szamarat is tud használni és abban is megdicsőül :) Így utólag gondolkodva 'micsoda karrier egy szamár számára': az Isten akaratából megszóllalhatott, a gazdájánál is jobban látott,  bárcsak én is tudnák mindíg úgy szólni, hogy az emberek megértsék és meghallják!

Végül még egy hír kapcsán... 

Olvastam a Mártírok Kiéltása oldalán, hogy volt egy tagja az IS nek, aki felkereste egyik munkatársukat és azt mondta, már jó ideje álmodik egy fehér ruhás férfiról, aki azt kérdezi tőle mindíg, hogy "Miért üldözöd a népemet? "Ez az ember végül megtért és most ő is bújkál. Azon gondolkodtam el, hogy milyen kegyelem, hogy Jézus Krisztus személyesen megkeres minket, ha nem is ennyire nyilvánvalóan, mint ebben az esetben. Ugyanakkor szomorú is, hogy van, akinél ilyen módon kell látogatást tennie, talán sehol máshol senkiben nem tudta ez az ember meglátni Őt. Maradjon nyitva a kérdés: Mennyire látható Ő bennem?

Ahogyan én látom...

Csak a látottak, hallottak margójára írnák le néhány dolgot. Láttam már régebb ezt a képet  a facebookon: 

én a netről töltöttem le aztán fel ide. Igazából sok embert hallottam erről szánakozva beszélni, valóban nehéz ezt a döntést meghozni, és a mártírok családjának ez nagyon nagy fájdalom az egyébkénti üldöztetés mellett. Én ha erre a képre nézek, 21 hőst látok, akiket a Királyok Királya a dicsőségébe fogad. Micsoda győzelem! A sötétség azt hitte, hogy győzött, pedig az igazi győztesek térdelnek itt. Ők egy sokkal nagyobb harcban győztek, akikre nem volt méltó a világ, méltónak találtattak arra, hogy meghaljanak Krisztusért. Az apostolok kiváltságnak tartották a hitükért való szenvedést, és meggyőződésem, hogy akinek az élete sem drága Jézus Krisztusért, az valóban kiváltságnak tartja ezt. Egyébként megalkudna... Mi lenne, ha minden keresztény ilyen komolyan venné, nem sajnálná megadni a hit árát, ha kell, a mindennapokban. Milyen nehéz meghalni rossz szokásoknak, egyáltalán nem alkudni meg bármibe is kerül... milyen más lenne az egész világunk, ha az aki kereszténynek mondja magát valóban úgy is élne. Mennyivel másabbak lennének a gyülekezeteink ha térdenállva és nem alattomosan, vagy szóharcokban vágynánk megtapasztalni a győzelmet Krisztus oldalán. Ha nem tévesztenénk szem elől a célt...
Paradox egy kép ez, látványosság a világnak, a látszólagos győztesek, igazából vesztesek, ítéletet aratnak majd, a látszólagos vesztesek, pedig igazi győztesek, mert A GYŐZTES oldalán maradtak. Egy dolgot bíztosan üzen ez a kép, kitartást. Mindenki kitart csak nem mind a jó oldalon. Hallottam valakitől, hogy csalódott, mert ennek az eseménynek nem volt olyan visszhangja a sajtóban mint a párizsi gyilkosságoknak, nem vonultak utcára híres emberek tiltakozni meg hasonlók... Én csak azt látom beigazolódni, hogy ez nem a mi otthonunk, ha nem vagyunk ebből a világból valók, akkor nem érez minket a magáénak. De bátorítson a tudat, hogy Isten a magáénak mondja mindazokat akik megmosták ruháikat a Bárány vérében. Nem valami bizonytalan helyre tartunk, nekünk van otthonunk Istennél, amelyet Ő Maga készített a mi számunkra. Én is szeretnék minden napennyire kitartó lenni az Úr Jézus iránti szeretetben, hűségben .

Évszakok

Ősz

Szeretem az őszi szellő borzolta fákat,

Szeretem a gyümölcs alatt hajladozó ágat,

Szeretem az őszi erdő ezer lángban égő színét.

Szeretem a hulló levél reccsenő hangját,

Szeretem nézni a sok sürgő -forgó hangyát.

Szeretem a hosszú alkonyatok csendjét,

Szeretem a természet csendesen változó örök rendjét.

Szeretem az Istent, aki mindent adott, és

Köszönöm, hogy őszt is alkotott.

                                                 2014. október, Kisdobrony

Tél

Dermedő faágak ég felé emelkednek,

Üresek, hidegek valamit keresnek:

Ősz gyümölcsét már feledték,

Nyár dús lombját rég eltemették,

S még nincs híre a kikeletnek.

Dermedten, fáradtan keresnek... keresnek.

Didergő faágak szürkék, üszkösek

Didergő faágak -kiégett emberek,

Emeljétek ég felé kezeiteket!

Hadd hulljon rátok tisztító, felmelegítő

Hó-Kegyelem.

                                       2014. október, Kisdobrony

Tavasz

Deres dombok alatt meleg szellő halad,

amerre jár Őt követve a napsugár,

mindenhol éled, zöldell a határ.

Lassan minden fagy, hó megszünt már.

Új élettel telik meg a világ.

Szín és illat Róla beszél,

Kinek útján múlik a tél:

A lélek nem alszik már,
 a szív nem fagyos, kemény.

Hol átsuhan a Lélek- szél, minden új életre kél!

                                          2014. november, Szilágyballa

Börtön- menedék

Ez egy régi vers, nemrég ráakdtam, és gondoltam lejegyzem mielőtt elfelejtem, hogy melyik könyvembe suvasztottam el a lapot, amire annakidelyén leírtam. Ez a feledékenység, ami sajnos egyre gyakrabban előfordul mostanában, annyiban jó, hogy régi dolgok új meglepetést okoznak, ha rájuklelek. Azt hiszem még Vásárhelyen írtam  úgy 8 éve, de pontos dátumra már nem emlékszem :)

Elsuhan az élet, mint egy csendes mély sóhajtás
vár a jövő, talán ezer színben ragyogó.-
Mégis  a múlt üszkös árnyat vet s üldöz,
már nem úgy mint rég-
most más ruhát öltött.

S miközben próbálok megfogni egyetlen napsugarat,
 a mult árnya utolér s elhalad...
Visszanézek.
Határozok: falat építek, erőset,
Soha többé ne fájjon, ha a jóbarát elárul,
 ha a szavak ütnek.

És épült a fal: először kis menedék, majd
bástya, mi a törékenyt, a gyengét védi, körülzárja...
S most, börtön. Magas, áttörhetetlen...
Mégis odabent még mindíg fáj,
ha a jó barát elárul, ha a szavak ütnek.

A nyár röviden

"Nem azé, aki akarja és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené"

Ez az idei nyarunk mottoja is egyben. Isten kegyelméből mozgalmasan telt az idei nyár. Június végén a 'The Grain Game' szervezésében tartottunk gyerekhetet. Ez a hét Kisdobronyban került megrendezésre és inkább a tinédzsereknek szólt. Miklósváry Péter és kedves csapata jött el ezen a héten. Játékos módon vezették rá a gyerekeket igei igazságokra. A gyerekek visszajelzése pozitiv volt.

A második gyerekhetünk is Kisdobronyban lett megszervezve, ez a hét korosztálytól független volt. A hét lebonyolításában Borzási István és családja, felesége és Miriám lánya, volt a segítségünkre. Ezen a héten a  "Testvérek régen és ma" c. sorozatot kezdtük el tanulmányozni. Kevesebb játék, de több kézimunkás tevékenység volt a programban.

Isten Kegyelméből ezen a nyáron bemerítési istentisztelet keretében ünnepelhettünk az Ungvári Magyar Baptista Gyülekezettel. Az ukrán testvérek adták át az Ukrán Imaház nagytemét erre az alkalomra. 

A bemerítésről röviden, hogy miért is fontos és miért gyakoroljuk:

1. Mert az Úr Jézus Krisztus ezt a példát hagyta. 

2. Mert ezt látjuk az első gyülekezet életében végigvonulva az Új Szövetségen.

3. Mert ez egy nyílvános vallástétel arról, hogy meghaltam a réginek és új életet nyertem Jézus Krisztusban.

4. Ez egy tudatos és aktív cselekvés, amelyet megelőz a megtérés, nyilvános vallástétel Jézus Krisztusról. 

Örültünk annak, hogy voltak, akik vállalták, hogy engedelmeskednek ebben az Úr Jézus parancsának és követik az Ő példáját. Az igét János Csaba testvér a Nagybányai Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora hirdette, a bemerítést Kelemen Szabolcs helyi lelkipásztor végezte. 

Nagypéntekről

Az elmúlt hét gyerekóráján vagy örömhírklubján (ki hogy nevezi a hétköznapi gyerek alkalmakat:), felvetődött a közelgő  Nagypéntek és Husvét ünnepe. Nem ez lett volna a téma, de a gyerekek hoztk fel :) szeretek velük beszélgetni. Kérdeztem, hogy mit ünneplünk, mire emlékezünk ilyenkor. Nem jött hamar a válasz, pedig ezek a gyerekek az iskolában is tanulnak bibliai történeteket hittan órán meg egy másik gyerekórára is sokan elmennek közülük. végül körbekérdeztem, mindenféle szokás, meg hagyomány szóba jött, csak a tulajdonképpeni okot nem mondta senki. Végül egy kislány bátorkodott, és azt mondta, hogy azért van Nagypéntek, mert meghalt az Úr Jézus. Kérdeztem, hogy szerintük, miért kellett neki meghalnia. Na ez az előzőnél is lassabban kapott választ, ami nagyon megdöbbentett. Az egyik gyerek azt mondta, hogy a zsidók ölték meg az Úr Jézust, mert nem hitték el neki, hogy Ő Isten Fia, és mivel hazugank gondolták, megfeszítették. Olyan rettenetes volt hallani ezt, így,, manapság egy 11 éves gyerektől, részben azért is mert az antiszemitizmust juttatta eszembe, nagyon olyan hangzása volt, másrészt pedig azért, hogy nem ismerik Isten váltsgmunkáját, a megváltást , pedig több olyan helyen is megfordul rendszeresen, ahol ezt hallania kellett volna.

Így hát félretettük a napi leckét, képzeletbeli nyomozást inditottunk az ügyben, hogy megtaláljuk az indítékot, és a tettest. Beszélgettünk a bűnről és az igazságról, arról, hogy Isten szent és igaz, gyűlöli a bűnt és mint Igaz Bíró megbünteti. Azért, hogy nekünk meg tudjon bocsájtani és igazságot is szolgáltasson egyszerre, Valakinek bűnhődnie kellett, és ez maga Jézus volt, a tökéletes Aki elhordozta a bűneink büntetését, az Egyetlen, Aki elhordozhatta. 

Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy Isten igazságot és kegyelmet szolgltatott az Úr Jézus áldozata által, az ok, pedig mi voltunk, MIATTUNK : Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze., HELYETTÜNK: Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, ÉRETTÜNK: az ő sebei árán gyógyultunk meg, ISTEN DICSŐSÉGÉRE: hogy dicsőítsék az Atyát a Fiúért. Olyan csodálatos a mi Istenünk! Imádkozom ezekért a gyermekekért, hogy megértsék Isten hívását, megszeressék Őt, és a mi Királyunk hűséges zarándokai legyenek.

„Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: „A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké?” (Jelenések könyve 5: 12-13).

Krisztus felé

Rögös az út és tövises,

nem árt nekem ha megvetnek,

mert tudom :

Krisztus felé megyek.

Ha leroskadok,

mert gyenge vagyok

Megtart, Uram, erős karod,

mert Krisztus felé megyek.

Amikor fáraszt a látszat,

Rád tekintek- Belőled igazság árad.

S szívemben zenél a bizonyosság:

Veled járok, s mégis mindig Feléd megyek.

Krisztus felé megyek.

Amikor már nem tart fogva a mulandóság,

Kitárt karjaidban vár rám az örökkévalóság-

de addig égi Királyom csapatában menetelek.

Krisztus felé megyek.

                                                  -2012. november 11., Szilágyballa-

Krisztus-arc

"A világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését"

Sóvárog a világ, egy arcot keres

mely rég nem volt kívánatos-

most vágyják, mert

az élet forrása ez.

Mindenki keresi- ki itt-ki ott,

ki pénzben, sikerben,

ki elismerésben

ki emberekben.

Sokan hajszolják a földit

azt remélve, hátha az a remény,

mely az Ő lényében él, felragyog.

Krisztus-arc kerestetik-

bennem és benned.

Bennem és benned...mit talál

a szomjas szívű kereső?

Lát-e bennem reményt, szeretetet,

látja-e a megalkuvás nélküli hitet?

Felüdül-e mellettem az elgyötört,

vagy csak posvány vagyok, s 

toporgok megrekedten?

Krisztus-arc kerestetik

bennem és benned!

Formálj engem, drága Krisztusom

Hozzád egyre hasonlóvá

Hadd legyek fény,

hadd legyek tiszta forrás-

Mert megváltottál,

és sóvárog utánad a világ.

Krisztus-arc kerestetik,

bennem és benned!

                                                 -2012. június 20, Ungvár-

együtt :)

Ma bementünk Ungvárra, egy táblát kerestünk a gyerekalkalom számára, mivel 17 gyerekre kicsi az én meglévő táblám. De nem találtunk olyat, amit nyugodt lélekkel megvehettünk volna, nálunk, Romániában jobb minőséget kapunk olcsóbban, ezért majd onnan fogunk venni, november elején, mikor haza megyünk. Kicsit elkeseredtem, mikor láttam milyen vékonykák a táblák, mert azt reméltem, hogy szombatra lesz valami, amire írhatok. De végül megvigasztalódtam. Bánatmulasztásként sétáltunk egyet a Petőfi téren. Kicsit boldogok voltunk egyszerűen, sétaközben, csodáltuk, milyen nagy a mi Urunk palettája. Szebbnél szebb színben pompázik minden. A teremtett világ nem bontja meg a rendet, csak az ember...csak a mi fajtánk engedetlen.  Ma kaptam jó hírt és rosszat is, de hiszem mindkettő Isten előtt ment el, mielőtt hozzánk elért. Az Igaz Bíró előtt kell majd megállni mindenkinek...De hálás vagyok, mert volt egy kedves délelőttöm, szabadnap félének számított ez nekem. Úgy hiszem Istennek külön ajándéka volt a számomra ez az idő. Néhány képet is teszek :)

Ezek a gyönyörű fák a kapunk előtt pompáznak, az út túloldalán. Olyan gyönyörűséges Isten alkotása, amikor ilyet látok, örülök, hogy láthatok. A látásunk is ajándék. Olyan jó a mi Urunk.

 Itt sok a festő, több helyen is látni embereket, akik festményeiket az utcán árulják. Nagyon szép képek.

 Ezek a képek a Petőfi tér utáni hídról készültek. A madarak nem féltek, sőt elég közel is jöttek a hídon álldogáló emberekhez.

Ez az ungvári zsinagóga volt, de most a filharmóniának ad otthont.

  








A zsinagógán látható felirat.

 A zsinagóga tetején levő hárfa.

Az ungvári vár, kívülről :)

  



A vár bejárata.

Ezt a fát útközben láttuk. Többféle szemszögből is értelmezhető, most egyet írnák le. Engem azokra az emberekre emlékeztet, akik körbeveszik magukat, hogy sérthetetlenné váljanak mások szemében. Sajnos közben nem veszik észre, hogy egyre inkább a földieket markolják, és míg minden gyökerükkel hatalomra törnek, az ágaik belefáradnak az ég felé való nyújtózkodásba...lassan minden díszük lehull, és száraz, üres ágaikkal várják a telet.

Szabi és Dani a bástyánál :)

Danival :)

Ez a kép azért ilyen nagy, mert kevés olyan képünk van, amin mindhárman rajta vagyunk. Ez is egyike azon ajándékoknak, amiket Isten ma nekünk adott, Elsősorban, tehát Megváltómnak köszönöm ezt a szép napot!

Ezeket az angyalkákat egy kertben fényképeztem, alig látszódtak ki az örökzöldek közül.

Evangelizációs hét Ungváron

Az elmúlt héten Ungváron tartottunk evangelizációs hetet. Hétfőtől vasárnapig szólhatott az evangélium. Hisszük, Isten igéje célhoz ér mindazok szívében, akik hallották. Hétfőn Kelemen Szabolcs szolgált, kedden Nehra Bálint, szerdán, csütörtökön és pénteken a Pardi Félix és a testvérek, akik elkísérték őt, szombaton és pénteken pedig László Imre és azok a testvérek, akik elkísérték. Erről bővebben az Ungvári Misszió blogjában lehet majd olvasni, igyekszünk minden estéhez egy rövid beszámolót, jegyzetet készíteni, hogy aki arra téved megértse miről is, Kiről is volt szó. Ide teszek néhány képet.

Vendégeinkkel a kertnél

 

Agyag

Patricia St.John egyik kedvenc íróm. Nagyon tetszettek nem csupán az általa írt regények, történetek, hanem az életrajza is. Ma Isten kegyelméből sok gyerekkel tanulhattam, nagyon örültem ennek :) Isten kegyelmét látom abban, hogy lehetőséget ad a tanulásra és tanításra, hogy engedi Magát megismerni, sőt Ő maga az, aki megismerteti lényét velünk. Formál minket, mint az agyagot. Ma olvastam Patricia St. John egyik versét, nagyon megtetszett nekem, olyan jó tudni, hogy formál minket a Mester.

Agyagból Arany

Uramnak rejtett elixírje van
arany lesz tőle minden hulladék.
Törött kövekből palotát emel, 
szépet, csodást, mi nem volt eddig még.
Mint gondos Mester, mindent kézbe vesz,
mi eltörött, mit sírva eldobunk,
opált rejt még a szikla is neki
s művészi tárgyat tiprott agyagunk.

 Az élet elveszett alkalmai,
széttört barátság, tékozolt idő:
ezekből alkot. Keze cserepen nyugszik,
s könnyével eggyé teszi Ő.
Türelmes Mester!-Várja idejét,
míg déli szél leng, tél viharja dúl, 
a fáradt én magával szembeszáll
s keserűn, lassan önhamvába hull.

Ha álmunk aztán mind a füstbe ment,
s a fényes útnak vége puszta éj,
légvárainkból szürke por marad,
s nem lángol bennünk többé szenvedély,
akkor jön. Lassan, megfontolva lép,
a megtört szív neki szent áldozat.
(Nem licitál itt semmi más vevő,
Ő csak, ki romjainkért árat ad.)

Mélyen hajolva gonddal rója fel,
el nem múlóan porunkra nevét,
ás kétkedésünk hamuja alól
felszítja remény, szeretet tüzét.
Falat emelni más helyt nem keres.
Hol volt alap, rak követ kőre ott,
a bánat-résre kegyelmet tapaszt, 
s épít magának szebb, jobb templomot.
                                    -Patricia St. John -

Még egy kép a szorgalmas gyerekekkel, ez a kép egy hete készült, ma Isten kegyelméből egy híján kétszer ennyien voltunk :)


 Soli Deo Gloria!

Dióhéj 2.

Nem sikerült mindent  egyetlen dióhéjba tömöríteni, így írok még néhány dolgot sok kép társaságában :)

 Bár nem túl éles a kép, de először itt, Ukrajnában láttam, Kisdobronyhoz közel szabadon élő szürke gémet. Gyönyörű madár :) nézegettem és arra gondoltam, hogy milyen csodálatos az Alkotó:), hogy Isten milyen szépnek teremtett mindent, bárcsak Ő is örömét lelné a mi életünkben...

Miután megvoltunk a festéssel, az ungváriakkal szalonnát sütöttünk a kertben.

Ami még mindig gondot okoz, az a légkondicionált nyílászárók.

Itt a munkácsi vár látható, még bentről nem láttam, de remélem egyszer majd megnézhetem:)
 Ezek a képek a múlt heti kisdobronyi evangelizáción készültek. A hét témája a Gyülekezet volt, a Jelenések könyvében leírt levelek alapján.

Annak is örültünk, hogy szeretett testvéreinkkel, Márta és István (Borzási), szolgálhattunk együtt. A hanganyag is jön majd, csak még kell egy kis idő :) A jövő héten Ungváron lesznek evangelizációs összejövetelek, Imádkozunk azért, hogy Isten adjon látó szemet és meg tudják nyitni az emberek a szívüket az Atya felé.

Dióhéj

     Csak arról szeretnék írni kicsit, hogy miért is Ungvár (Uzhhorod) a legutóbbi bejegyzés helyszíne :)
2011 júliusában költöztünk Ungvárra a családommal, a helyi gyülekezetben szolgálunk magyarok felé. Néhány képben szeretném elmondani, ami eddig történt velünk, azt hiszem így könnyebb és gyorsabb is behozni a lemaradást :)

Az ungvári közösség 2011 nyarán.

                                                                              

mi 2011 nyarán, Zápszonyban :)

  Ez a kép egyik nyári sétánk alkalmával készült, a következő pedig ősszel, majdnem ugyanott.

 Ungváron sok fa van a városban, és gyönyörű színekbe öltöznek ősszel. Talán a saját mulandóságunkra emlékeztetnek minket, és persze arra is, hogy ha gyümölcstelen életünk fája eljön a nap, amikor a legdúsabb lomb is lehull...

  



Itt látható ungvári ablakomból a kilátás, derűs napon.

Napfelkelte.

Késő ősszel

szeles délelőtt

 szivárvány :)

Ez pedig a tömbházunk melletti utca eső után.











Hálaadás napi asztalunk Ungváron 2011-ben.

Szenteste összejövetel után kántálni mentünk :)

A gyerekek sora, és akikkel még együtt emlékeztünk Isten jóságára újévkor.

Téli képeink :)

 A gáti roma gyülekezetben :) Itt tanítottak engem gitározni, de már egy ideje elakadtam, mert nem találom a ritmust :)

Gáti testvéreink

   

Evangelizaciós hét Kisdobronyban 2012. márciusában

   2012. augusztusában költöztünk ki Kisdobronyba (Male Dobron).  Néhány kép a felújításról :) 

 

amilyen volt és amilyen lett :)

Ez a szoba is kék lett:)

Szeretjük a kéket, de igazából azért lett sok szoba kék, mert nehezen sikerült kikevernünk a kellően világos színt :)