Ahogyan én látom...

Csak a látottak, hallottak margójára írnák le néhány dolgot. Láttam már régebb ezt a képet  a facebookon: 

én a netről töltöttem le aztán fel ide. Igazából sok embert hallottam erről szánakozva beszélni, valóban nehéz ezt a döntést meghozni, és a mártírok családjának ez nagyon nagy fájdalom az egyébkénti üldöztetés mellett. Én ha erre a képre nézek, 21 hőst látok, akiket a Királyok Királya a dicsőségébe fogad. Micsoda győzelem! A sötétség azt hitte, hogy győzött, pedig az igazi győztesek térdelnek itt. Ők egy sokkal nagyobb harcban győztek, akikre nem volt méltó a világ, méltónak találtattak arra, hogy meghaljanak Krisztusért. Az apostolok kiváltságnak tartották a hitükért való szenvedést, és meggyőződésem, hogy akinek az élete sem drága Jézus Krisztusért, az valóban kiváltságnak tartja ezt. Egyébként megalkudna... Mi lenne, ha minden keresztény ilyen komolyan venné, nem sajnálná megadni a hit árát, ha kell, a mindennapokban. Milyen nehéz meghalni rossz szokásoknak, egyáltalán nem alkudni meg bármibe is kerül... milyen más lenne az egész világunk, ha az aki kereszténynek mondja magát valóban úgy is élne. Mennyivel másabbak lennének a gyülekezeteink ha térdenállva és nem alattomosan, vagy szóharcokban vágynánk megtapasztalni a győzelmet Krisztus oldalán. Ha nem tévesztenénk szem elől a célt...
Paradox egy kép ez, látványosság a világnak, a látszólagos győztesek, igazából vesztesek, ítéletet aratnak majd, a látszólagos vesztesek, pedig igazi győztesek, mert A GYŐZTES oldalán maradtak. Egy dolgot bíztosan üzen ez a kép, kitartást. Mindenki kitart csak nem mind a jó oldalon. Hallottam valakitől, hogy csalódott, mert ennek az eseménynek nem volt olyan visszhangja a sajtóban mint a párizsi gyilkosságoknak, nem vonultak utcára híres emberek tiltakozni meg hasonlók... Én csak azt látom beigazolódni, hogy ez nem a mi otthonunk, ha nem vagyunk ebből a világból valók, akkor nem érez minket a magáénak. De bátorítson a tudat, hogy Isten a magáénak mondja mindazokat akik megmosták ruháikat a Bárány vérében. Nem valami bizonytalan helyre tartunk, nekünk van otthonunk Istennél, amelyet Ő Maga készített a mi számunkra. Én is szeretnék minden napennyire kitartó lenni az Úr Jézus iránti szeretetben, hűségben .