Évszakok

Ősz

Szeretem az őszi szellő borzolta fákat,

Szeretem a gyümölcs alatt hajladozó ágat,

Szeretem az őszi erdő ezer lángban égő színét.

Szeretem a hulló levél reccsenő hangját,

Szeretem nézni a sok sürgő -forgó hangyát.

Szeretem a hosszú alkonyatok csendjét,

Szeretem a természet csendesen változó örök rendjét.

Szeretem az Istent, aki mindent adott, és

Köszönöm, hogy őszt is alkotott.

                                                 2014. október, Kisdobrony

Tél

Dermedő faágak ég felé emelkednek,

Üresek, hidegek valamit keresnek:

Ősz gyümölcsét már feledték,

Nyár dús lombját rég eltemették,

S még nincs híre a kikeletnek.

Dermedten, fáradtan keresnek... keresnek.

Didergő faágak szürkék, üszkösek

Didergő faágak -kiégett emberek,

Emeljétek ég felé kezeiteket!

Hadd hulljon rátok tisztító, felmelegítő

Hó-Kegyelem.

                                       2014. október, Kisdobrony

Tavasz

Deres dombok alatt meleg szellő halad,

amerre jár Őt követve a napsugár,

mindenhol éled, zöldell a határ.

Lassan minden fagy, hó megszünt már.

Új élettel telik meg a világ.

Szín és illat Róla beszél,

Kinek útján múlik a tél:

A lélek nem alszik már,
 a szív nem fagyos, kemény.

Hol átsuhan a Lélek- szél, minden új életre kél!

                                          2014. november, Szilágyballa

Börtön- menedék

Ez egy régi vers, nemrég ráakdtam, és gondoltam lejegyzem mielőtt elfelejtem, hogy melyik könyvembe suvasztottam el a lapot, amire annakidelyén leírtam. Ez a feledékenység, ami sajnos egyre gyakrabban előfordul mostanában, annyiban jó, hogy régi dolgok új meglepetést okoznak, ha rájuklelek. Azt hiszem még Vásárhelyen írtam  úgy 8 éve, de pontos dátumra már nem emlékszem :)

Elsuhan az élet, mint egy csendes mély sóhajtás
vár a jövő, talán ezer színben ragyogó.-
Mégis  a múlt üszkös árnyat vet s üldöz,
már nem úgy mint rég-
most más ruhát öltött.

S miközben próbálok megfogni egyetlen napsugarat,
 a mult árnya utolér s elhalad...
Visszanézek.
Határozok: falat építek, erőset,
Soha többé ne fájjon, ha a jóbarát elárul,
 ha a szavak ütnek.

És épült a fal: először kis menedék, majd
bástya, mi a törékenyt, a gyengét védi, körülzárja...
S most, börtön. Magas, áttörhetetlen...
Mégis odabent még mindíg fáj,
ha a jó barát elárul, ha a szavak ütnek.

A nyár röviden

"Nem azé, aki akarja és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené"

Ez az idei nyarunk mottoja is egyben. Isten kegyelméből mozgalmasan telt az idei nyár. Június végén a 'The Grain Game' szervezésében tartottunk gyerekhetet. Ez a hét Kisdobronyban került megrendezésre és inkább a tinédzsereknek szólt. Miklósváry Péter és kedves csapata jött el ezen a héten. Játékos módon vezették rá a gyerekeket igei igazságokra. A gyerekek visszajelzése pozitiv volt.

A második gyerekhetünk is Kisdobronyban lett megszervezve, ez a hét korosztálytól független volt. A hét lebonyolításában Borzási István és családja, felesége és Miriám lánya, volt a segítségünkre. Ezen a héten a  "Testvérek régen és ma" c. sorozatot kezdtük el tanulmányozni. Kevesebb játék, de több kézimunkás tevékenység volt a programban.

Isten Kegyelméből ezen a nyáron bemerítési istentisztelet keretében ünnepelhettünk az Ungvári Magyar Baptista Gyülekezettel. Az ukrán testvérek adták át az Ukrán Imaház nagytemét erre az alkalomra. 

A bemerítésről röviden, hogy miért is fontos és miért gyakoroljuk:

1. Mert az Úr Jézus Krisztus ezt a példát hagyta. 

2. Mert ezt látjuk az első gyülekezet életében végigvonulva az Új Szövetségen.

3. Mert ez egy nyílvános vallástétel arról, hogy meghaltam a réginek és új életet nyertem Jézus Krisztusban.

4. Ez egy tudatos és aktív cselekvés, amelyet megelőz a megtérés, nyilvános vallástétel Jézus Krisztusról. 

Örültünk annak, hogy voltak, akik vállalták, hogy engedelmeskednek ebben az Úr Jézus parancsának és követik az Ő példáját. Az igét János Csaba testvér a Nagybányai Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora hirdette, a bemerítést Kelemen Szabolcs helyi lelkipásztor végezte. 

Nagypéntekről

Az elmúlt hét gyerekóráján vagy örömhírklubján (ki hogy nevezi a hétköznapi gyerek alkalmakat:), felvetődött a közelgő  Nagypéntek és Husvét ünnepe. Nem ez lett volna a téma, de a gyerekek hoztk fel :) szeretek velük beszélgetni. Kérdeztem, hogy mit ünneplünk, mire emlékezünk ilyenkor. Nem jött hamar a válasz, pedig ezek a gyerekek az iskolában is tanulnak bibliai történeteket hittan órán meg egy másik gyerekórára is sokan elmennek közülük. végül körbekérdeztem, mindenféle szokás, meg hagyomány szóba jött, csak a tulajdonképpeni okot nem mondta senki. Végül egy kislány bátorkodott, és azt mondta, hogy azért van Nagypéntek, mert meghalt az Úr Jézus. Kérdeztem, hogy szerintük, miért kellett neki meghalnia. Na ez az előzőnél is lassabban kapott választ, ami nagyon megdöbbentett. Az egyik gyerek azt mondta, hogy a zsidók ölték meg az Úr Jézust, mert nem hitték el neki, hogy Ő Isten Fia, és mivel hazugank gondolták, megfeszítették. Olyan rettenetes volt hallani ezt, így,, manapság egy 11 éves gyerektől, részben azért is mert az antiszemitizmust juttatta eszembe, nagyon olyan hangzása volt, másrészt pedig azért, hogy nem ismerik Isten váltsgmunkáját, a megváltást , pedig több olyan helyen is megfordul rendszeresen, ahol ezt hallania kellett volna.

Így hát félretettük a napi leckét, képzeletbeli nyomozást inditottunk az ügyben, hogy megtaláljuk az indítékot, és a tettest. Beszélgettünk a bűnről és az igazságról, arról, hogy Isten szent és igaz, gyűlöli a bűnt és mint Igaz Bíró megbünteti. Azért, hogy nekünk meg tudjon bocsájtani és igazságot is szolgáltasson egyszerre, Valakinek bűnhődnie kellett, és ez maga Jézus volt, a tökéletes Aki elhordozta a bűneink büntetését, az Egyetlen, Aki elhordozhatta. 

Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy Isten igazságot és kegyelmet szolgltatott az Úr Jézus áldozata által, az ok, pedig mi voltunk, MIATTUNK : Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze., HELYETTÜNK: Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, ÉRETTÜNK: az ő sebei árán gyógyultunk meg, ISTEN DICSŐSÉGÉRE: hogy dicsőítsék az Atyát a Fiúért. Olyan csodálatos a mi Istenünk! Imádkozom ezekért a gyermekekért, hogy megértsék Isten hívását, megszeressék Őt, és a mi Királyunk hűséges zarándokai legyenek.

„Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: „A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké?” (Jelenések könyve 5: 12-13).

Krisztus felé

Rögös az út és tövises,

nem árt nekem ha megvetnek,

mert tudom :

Krisztus felé megyek.

Ha leroskadok,

mert gyenge vagyok

Megtart, Uram, erős karod,

mert Krisztus felé megyek.

Amikor fáraszt a látszat,

Rád tekintek- Belőled igazság árad.

S szívemben zenél a bizonyosság:

Veled járok, s mégis mindig Feléd megyek.

Krisztus felé megyek.

Amikor már nem tart fogva a mulandóság,

Kitárt karjaidban vár rám az örökkévalóság-

de addig égi Királyom csapatában menetelek.

Krisztus felé megyek.

                                                  -2012. november 11., Szilágyballa-

Krisztus-arc

"A világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését"

Sóvárog a világ, egy arcot keres

mely rég nem volt kívánatos-

most vágyják, mert

az élet forrása ez.

Mindenki keresi- ki itt-ki ott,

ki pénzben, sikerben,

ki elismerésben

ki emberekben.

Sokan hajszolják a földit

azt remélve, hátha az a remény,

mely az Ő lényében él, felragyog.

Krisztus-arc kerestetik-

bennem és benned.

Bennem és benned...mit talál

a szomjas szívű kereső?

Lát-e bennem reményt, szeretetet,

látja-e a megalkuvás nélküli hitet?

Felüdül-e mellettem az elgyötört,

vagy csak posvány vagyok, s 

toporgok megrekedten?

Krisztus-arc kerestetik

bennem és benned!

Formálj engem, drága Krisztusom

Hozzád egyre hasonlóvá

Hadd legyek fény,

hadd legyek tiszta forrás-

Mert megváltottál,

és sóvárog utánad a világ.

Krisztus-arc kerestetik,

bennem és benned!

                                                 -2012. június 20, Ungvár-

együtt :)

Ma bementünk Ungvárra, egy táblát kerestünk a gyerekalkalom számára, mivel 17 gyerekre kicsi az én meglévő táblám. De nem találtunk olyat, amit nyugodt lélekkel megvehettünk volna, nálunk, Romániában jobb minőséget kapunk olcsóbban, ezért majd onnan fogunk venni, november elején, mikor haza megyünk. Kicsit elkeseredtem, mikor láttam milyen vékonykák a táblák, mert azt reméltem, hogy szombatra lesz valami, amire írhatok. De végül megvigasztalódtam. Bánatmulasztásként sétáltunk egyet a Petőfi téren. Kicsit boldogok voltunk egyszerűen, sétaközben, csodáltuk, milyen nagy a mi Urunk palettája. Szebbnél szebb színben pompázik minden. A teremtett világ nem bontja meg a rendet, csak az ember...csak a mi fajtánk engedetlen.  Ma kaptam jó hírt és rosszat is, de hiszem mindkettő Isten előtt ment el, mielőtt hozzánk elért. Az Igaz Bíró előtt kell majd megállni mindenkinek...De hálás vagyok, mert volt egy kedves délelőttöm, szabadnap félének számított ez nekem. Úgy hiszem Istennek külön ajándéka volt a számomra ez az idő. Néhány képet is teszek :)

Ezek a gyönyörű fák a kapunk előtt pompáznak, az út túloldalán. Olyan gyönyörűséges Isten alkotása, amikor ilyet látok, örülök, hogy láthatok. A látásunk is ajándék. Olyan jó a mi Urunk.

 Itt sok a festő, több helyen is látni embereket, akik festményeiket az utcán árulják. Nagyon szép képek.

 Ezek a képek a Petőfi tér utáni hídról készültek. A madarak nem féltek, sőt elég közel is jöttek a hídon álldogáló emberekhez.

Ez az ungvári zsinagóga volt, de most a filharmóniának ad otthont.

  








A zsinagógán látható felirat.

 A zsinagóga tetején levő hárfa.

Az ungvári vár, kívülről :)

  



A vár bejárata.

Ezt a fát útközben láttuk. Többféle szemszögből is értelmezhető, most egyet írnák le. Engem azokra az emberekre emlékeztet, akik körbeveszik magukat, hogy sérthetetlenné váljanak mások szemében. Sajnos közben nem veszik észre, hogy egyre inkább a földieket markolják, és míg minden gyökerükkel hatalomra törnek, az ágaik belefáradnak az ég felé való nyújtózkodásba...lassan minden díszük lehull, és száraz, üres ágaikkal várják a telet.

Szabi és Dani a bástyánál :)

Danival :)

Ez a kép azért ilyen nagy, mert kevés olyan képünk van, amin mindhárman rajta vagyunk. Ez is egyike azon ajándékoknak, amiket Isten ma nekünk adott, Elsősorban, tehát Megváltómnak köszönöm ezt a szép napot!

Ezeket az angyalkákat egy kertben fényképeztem, alig látszódtak ki az örökzöldek közül.