együtt :)

Ma bementünk Ungvárra, egy táblát kerestünk a gyerekalkalom számára, mivel 17 gyerekre kicsi az én meglévő táblám. De nem találtunk olyat, amit nyugodt lélekkel megvehettünk volna, nálunk, Romániában jobb minőséget kapunk olcsóbban, ezért majd onnan fogunk venni, november elején, mikor haza megyünk. Kicsit elkeseredtem, mikor láttam milyen vékonykák a táblák, mert azt reméltem, hogy szombatra lesz valami, amire írhatok. De végül megvigasztalódtam. Bánatmulasztásként sétáltunk egyet a Petőfi téren. Kicsit boldogok voltunk egyszerűen, sétaközben, csodáltuk, milyen nagy a mi Urunk palettája. Szebbnél szebb színben pompázik minden. A teremtett világ nem bontja meg a rendet, csak az ember...csak a mi fajtánk engedetlen.  Ma kaptam jó hírt és rosszat is, de hiszem mindkettő Isten előtt ment el, mielőtt hozzánk elért. Az Igaz Bíró előtt kell majd megállni mindenkinek...De hálás vagyok, mert volt egy kedves délelőttöm, szabadnap félének számított ez nekem. Úgy hiszem Istennek külön ajándéka volt a számomra ez az idő. Néhány képet is teszek :)

Ezek a gyönyörű fák a kapunk előtt pompáznak, az út túloldalán. Olyan gyönyörűséges Isten alkotása, amikor ilyet látok, örülök, hogy láthatok. A látásunk is ajándék. Olyan jó a mi Urunk.

 Itt sok a festő, több helyen is látni embereket, akik festményeiket az utcán árulják. Nagyon szép képek.

 Ezek a képek a Petőfi tér utáni hídról készültek. A madarak nem féltek, sőt elég közel is jöttek a hídon álldogáló emberekhez.

Ez az ungvári zsinagóga volt, de most a filharmóniának ad otthont.

  








A zsinagógán látható felirat.

 A zsinagóga tetején levő hárfa.

Az ungvári vár, kívülről :)

  



A vár bejárata.

Ezt a fát útközben láttuk. Többféle szemszögből is értelmezhető, most egyet írnák le. Engem azokra az emberekre emlékeztet, akik körbeveszik magukat, hogy sérthetetlenné váljanak mások szemében. Sajnos közben nem veszik észre, hogy egyre inkább a földieket markolják, és míg minden gyökerükkel hatalomra törnek, az ágaik belefáradnak az ég felé való nyújtózkodásba...lassan minden díszük lehull, és száraz, üres ágaikkal várják a telet.

Szabi és Dani a bástyánál :)

Danival :)

Ez a kép azért ilyen nagy, mert kevés olyan képünk van, amin mindhárman rajta vagyunk. Ez is egyike azon ajándékoknak, amiket Isten ma nekünk adott, Elsősorban, tehát Megváltómnak köszönöm ezt a szép napot!

Ezeket az angyalkákat egy kertben fényképeztem, alig látszódtak ki az örökzöldek közül.

Evangelizációs hét Ungváron

Az elmúlt héten Ungváron tartottunk evangelizációs hetet. Hétfőtől vasárnapig szólhatott az evangélium. Hisszük, Isten igéje célhoz ér mindazok szívében, akik hallották. Hétfőn Kelemen Szabolcs szolgált, kedden Nehra Bálint, szerdán, csütörtökön és pénteken a Pardi Félix és a testvérek, akik elkísérték őt, szombaton és pénteken pedig László Imre és azok a testvérek, akik elkísérték. Erről bővebben az Ungvári Misszió blogjában lehet majd olvasni, igyekszünk minden estéhez egy rövid beszámolót, jegyzetet készíteni, hogy aki arra téved megértse miről is, Kiről is volt szó. Ide teszek néhány képet.

Vendégeinkkel a kertnél

 

Agyag

Patricia St.John egyik kedvenc íróm. Nagyon tetszettek nem csupán az általa írt regények, történetek, hanem az életrajza is. Ma Isten kegyelméből sok gyerekkel tanulhattam, nagyon örültem ennek :) Isten kegyelmét látom abban, hogy lehetőséget ad a tanulásra és tanításra, hogy engedi Magát megismerni, sőt Ő maga az, aki megismerteti lényét velünk. Formál minket, mint az agyagot. Ma olvastam Patricia St. John egyik versét, nagyon megtetszett nekem, olyan jó tudni, hogy formál minket a Mester.

Agyagból Arany

Uramnak rejtett elixírje van
arany lesz tőle minden hulladék.
Törött kövekből palotát emel, 
szépet, csodást, mi nem volt eddig még.
Mint gondos Mester, mindent kézbe vesz,
mi eltörött, mit sírva eldobunk,
opált rejt még a szikla is neki
s művészi tárgyat tiprott agyagunk.

 Az élet elveszett alkalmai,
széttört barátság, tékozolt idő:
ezekből alkot. Keze cserepen nyugszik,
s könnyével eggyé teszi Ő.
Türelmes Mester!-Várja idejét,
míg déli szél leng, tél viharja dúl, 
a fáradt én magával szembeszáll
s keserűn, lassan önhamvába hull.

Ha álmunk aztán mind a füstbe ment,
s a fényes útnak vége puszta éj,
légvárainkból szürke por marad,
s nem lángol bennünk többé szenvedély,
akkor jön. Lassan, megfontolva lép,
a megtört szív neki szent áldozat.
(Nem licitál itt semmi más vevő,
Ő csak, ki romjainkért árat ad.)

Mélyen hajolva gonddal rója fel,
el nem múlóan porunkra nevét,
ás kétkedésünk hamuja alól
felszítja remény, szeretet tüzét.
Falat emelni más helyt nem keres.
Hol volt alap, rak követ kőre ott,
a bánat-résre kegyelmet tapaszt, 
s épít magának szebb, jobb templomot.
                                    -Patricia St. John -

Még egy kép a szorgalmas gyerekekkel, ez a kép egy hete készült, ma Isten kegyelméből egy híján kétszer ennyien voltunk :)


 Soli Deo Gloria!

Dióhéj 2.

Nem sikerült mindent  egyetlen dióhéjba tömöríteni, így írok még néhány dolgot sok kép társaságában :)

 Bár nem túl éles a kép, de először itt, Ukrajnában láttam, Kisdobronyhoz közel szabadon élő szürke gémet. Gyönyörű madár :) nézegettem és arra gondoltam, hogy milyen csodálatos az Alkotó:), hogy Isten milyen szépnek teremtett mindent, bárcsak Ő is örömét lelné a mi életünkben...

Miután megvoltunk a festéssel, az ungváriakkal szalonnát sütöttünk a kertben.

Ami még mindig gondot okoz, az a légkondicionált nyílászárók.

Itt a munkácsi vár látható, még bentről nem láttam, de remélem egyszer majd megnézhetem:)
 Ezek a képek a múlt heti kisdobronyi evangelizáción készültek. A hét témája a Gyülekezet volt, a Jelenések könyvében leírt levelek alapján.

Annak is örültünk, hogy szeretett testvéreinkkel, Márta és István (Borzási), szolgálhattunk együtt. A hanganyag is jön majd, csak még kell egy kis idő :) A jövő héten Ungváron lesznek evangelizációs összejövetelek, Imádkozunk azért, hogy Isten adjon látó szemet és meg tudják nyitni az emberek a szívüket az Atya felé.

Dióhéj

     Csak arról szeretnék írni kicsit, hogy miért is Ungvár (Uzhhorod) a legutóbbi bejegyzés helyszíne :)
2011 júliusában költöztünk Ungvárra a családommal, a helyi gyülekezetben szolgálunk magyarok felé. Néhány képben szeretném elmondani, ami eddig történt velünk, azt hiszem így könnyebb és gyorsabb is behozni a lemaradást :)

Az ungvári közösség 2011 nyarán.

                                                                              

mi 2011 nyarán, Zápszonyban :)

  Ez a kép egyik nyári sétánk alkalmával készült, a következő pedig ősszel, majdnem ugyanott.

 Ungváron sok fa van a városban, és gyönyörű színekbe öltöznek ősszel. Talán a saját mulandóságunkra emlékeztetnek minket, és persze arra is, hogy ha gyümölcstelen életünk fája eljön a nap, amikor a legdúsabb lomb is lehull...

  



Itt látható ungvári ablakomból a kilátás, derűs napon.

Napfelkelte.

Késő ősszel

szeles délelőtt

 szivárvány :)

Ez pedig a tömbházunk melletti utca eső után.











Hálaadás napi asztalunk Ungváron 2011-ben.

Szenteste összejövetel után kántálni mentünk :)

A gyerekek sora, és akikkel még együtt emlékeztünk Isten jóságára újévkor.

Téli képeink :)

 A gáti roma gyülekezetben :) Itt tanítottak engem gitározni, de már egy ideje elakadtam, mert nem találom a ritmust :)

Gáti testvéreink

   

Evangelizaciós hét Kisdobronyban 2012. márciusában

   2012. augusztusában költöztünk ki Kisdobronyba (Male Dobron).  Néhány kép a felújításról :) 

 

amilyen volt és amilyen lett :)

Ez a szoba is kék lett:)

Szeretjük a kéket, de igazából azért lett sok szoba kék, mert nehezen sikerült kikevernünk a kellően világos színt :)

Akit visszavárok

Akit visszavárok,
dicsőséges, szebb ragyogó napnál,
tiszta, mint a hó-
Tekintete, mint tűz, átjár,
és mindent fölperzsel, mi nem az Övé bennem,
közben lángra gyújtja nevét szivemben.
Egészen rabul ejt- csak azóta vagyok szabad,
mióta a Testté lett Igének rabja lettem.
Minden más eltörpül, csak Őt látom nagynak, hatalmasnak,
A Királyt.
Az én Királyom!
Morajló hangját hallani vágyom-
Tudom, egy nap szemtől-szembe látom
de addig Őt követem,
Ki újátette összetört életem-
Más, szebb célt adott nekem, mint amit magam elterveztem...
Otthont adott hű kezében,
Féltve óv a tenyerében.
Megváltó Krisztusom legszebb nekem!

Uzhhorod, 2012.01. 24.